Kanadai sztárcukrász őrül meg a Dobostortáért

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Anna Olson a kelet-európai sütemények rajongója és lelkes készítője. Interjú, recepttel!

Anna Olson, a világhírű cukrász süteményeinek már a látványa is isteni. Műsoraiban bemutat jónéhány házias édességet, de a klasszikus dán sütemények, vagy az olasz vérnarancsszirupos torta, a ropogós és lágy biscotti, néhány habcsókos tortácska és aprósütemény is terítékre kerülnek. A Food Network tévécsatornán szeptember 5-én indul az Anna Olson: Sütés című sorozat második évada, ennek kapcsán beszélgettünk a híres cukrásszal!

Mennyire ismeri a magyar süteményeket?

A Dobostorta az egyik kedvencem. Mielőtt bezártam a pékségem, ez volt az egyik „bestseller”, mert Kanadában ilyet szinte sehol máshol nem lehetett kapni. Emellett diós és mákos bejglit is gyakran készítettem, és élesztőben gazdag, babka és pászka stílusú kenyereket is.

Készített- e kelet-európai sütiket a kanadaiaknak, és ők hogyan fogadták azokat?

Kanadában nagyon sok nemzetiség él együtt, emiatt alapjában mindenki nyitott az új dolgokra – így azokra az édességekre is, amiket például a Szlovákiából származó nagymamámtól tanultam. Az ismerőseim nagyon szeretik a Bobalky-mat, ami mézzel, mákkal kevert kenyérke (hasonló a mi mákos gubánkhoz – szerk.), és műsorom második évadában be is mutatom a nézőknek. A meggyes rétesem is nagy sikert szokott aratni. A gluténmentes diós-mákos tortám pedig keveréke a szlovák és a nemzetközi konyhának.

Mennyire jellemző az amerikaiakra (kanadaiakra) hogy sütnének?

Az „otthoni sütés” kezd megint visszatérni, divatos lenni. Az emberek egyre többet tudnak az allergiákról, káros hatású adalékokról, és igyekeznek ezeket kiküszöbölni. Ha maguk készítik az ételt, legalább tudják, mi kerül bele. Azt hiszem, kicsit kezd elegünk lenni az előre gyártott ételekből.

Miben látja a legnagyobb különbséget a konyhában a kanadaiak és a kelet-európaiak közt?

A kelet-európiai konyhának több évszázadra visszanyúló történelme, hagyománya van, míg az kanadai gasztronómia valójában még mindig keresi az identitását. Ebből fakadóan egyelőre a globalitás jellemző, azaz simán belefér, hogy egyik este olasz tésztát készítünk vacsorára, másnap thai currys fogást, vagy épp egy jó magyar gulyást. Szeretjük a helyben termő hozzávalókat, és az évszak nagyban befolyásolja, hogy mit eszünk: sok friss salátát és grillételeket nyáron; párolt, dinsztelt, sült húsokat, pecsenyét télen.

Fotó: Food Network

Jelent-e nehézséget, hogy egyes alapanyagok nem, vagy csak nehezen elérhetőek Kanadában? Például a tejfől, vagy a bryndza...

Az egyik előnye, ha az ember egy ilyen multikulturális országban él, hogy a világ szinte minden élelmiszere megtalálható. Én ugyan egy kisvárosban lakom, de másfél óra alatt bent vagyok Torontóban, ha valami kevésbé hétköznapit keresek. Például van ott egy lengyel tulajdonú fantasztikus bolt, ami rengeteg kelet-európai húst, sajtot és száraz élelmiszerfajtát tart. Sőt, náluk olyan tejtermékeket is lehet kapni, amit tipikusan európainak számít, de itt gyártották. Erre nagy a kereslet, karácsony és húsvét előtt én is mindig jól bevásárolok ezekből.

Mi az, amiben mást tud mutatni, mint az összes többi tévés cukrász?

Ezt talán leginkább a nézőim tudnák megmondani. Remélem, hogy azt mondanák, hogy autentikus vagyok. Hogy látható, hogy valóban és mélyen lelkesedem a sütésért, és hogy az a célom, hogy minél több információt adjak át, hogy bárki elkészíthesse, amit én, és ezzel örömet szerezzenek maguknak és másoknak. Én nem vagyok színész, és a recepteken gyakran hónapokig dolgozom, mielőtt a forgatásra sor kerülne, szóval nem a kameráknak szól az elhivatottságom. Ráadásul még ennyi év után is idegesség fog el, amikor elindul a felvétel. Ilyenkor azt képzelem, hogy egy kedves barátomhoz beszélek, neki főzők – ettől egyfelől megnyugszom, másfelől meg talán épp emiatt még természetesebb, amit csinálok.

Honnan merít inspirációt, kiknek a receptjeit kedveli különösen?

A legfőbb inspirációm a nézőim, olvasóim. Amikor még csak az ismerőseimnek, illetve a pékségeimnek sütöttem, addig teljesen önállóan találtam ki a receptjeim, csupán a barátaimat és a vevőimet akartam lenyűgözni. Most viszont több millió ember látja, követi, amit csinálok. A közösségi oldalakon keresztül vagy a személyes találkozások során rengeteg kérdést, ötletet kapok, leginkább ezeket használom fel, ebből merítek, amikor új recepteken dolgozom. Ezeket nagyon jól fogadják, és ez segít abban, hogy a nézőim is érezzék a magabiztosságot, elégedettséget, amikor megsütnek egy finom édességet.

Van magyar szakácskönyve, és ha igen kié?

Mike és Tina jó barátaim, a Food Networkön már magyarul is látható „Frissen” című sorozat egyik epizódját náluk forgattuk. Nekik vannak magyar rokonaik, akiket pár éve meglátogattak. Akkor hoztak nekem Budapestről egy szakácskönyvet, gyönyörű ételek vannak benne, de sajnos a szöveg magyar, így nem tudom elolvasni!

Fotó: Food Network

És akkor lássunk egy jó receptet!

A tészta elkészítése:

A lisztet, a cukrot és a sót összeöntjük. Hozzáadjuk az olajat és kézi tésztakeverővel, elektromos mixerrel vagy tészatakeverő lapáttal ellátott konyhai robotgéppel addig keverjük, míg a liszt állaga egyenletesen morzsásnak néz ki.

Beleöntjük a kockákra vágott vajat. A tésztát addig keverjük, amíg nagyjából összeáll, de kisebb vajdarabkák még látszanak.

A vizet és az ecetet (vagy a citromlevet) összekeverjük, és egy mozdulattal a lisztes keverékre öntjük, majd jól elkeverjük. A tésztából két korongot formázunk, frissentartó fóliával beborítjuk, és hűtőszekrényben legalább egy órán keresztül hűtjük.

A tésztát sütés előtt hűtve 2 napig tárolhatjuk. Lefagyasztható, ebben az állapotban 3 hónapig tárolható.

A töltelék elkészítése :

A sütőt 200°C-ra elmelegítjük.

Az almaszeleteket leöntjük a citromlével. Az almák felét serpenyőben vagy lábasban közepes lángon melegítjük, míg az alma levet ereszt és megpuhul, azaz körülbelül 10 percig. Lyukas kiszedővel kiemeljük az almaszeleteket a serpenyőből, és a nyers almaszeletekkel összekeverjük,hogy lehűljön.

Egy előkészítő edényben összekeverjük a kristálycukrot, a barnacukrot, a fahéjat, a szegfűborsot és a szerecsendiót, majd amikor a keverék összeállt, az almaszeletekhez keverjük.

A tészta és a töltelék együtt:

A nyújtás előtt 15-30 perccel elővesszük a tésztát a hűtőszekrényből. Liszttel enyhén meghintett felületen az első tésztakorongot kerekre nyújtjuk úgy, hogy a vastagsága ne legyen több, mint

másfél centi. Egy 22 centi átmérőjű pitesütő formát kilisztezünk, a tésztával kibéleljük. A tészta alját zabpehellyel megszórjuk (ez majd segít felitatni a gyümölcsből kifolyó felesleges levet).

Az almatölteléket a tésztkéregbe kanalazzuk, a tetejére rakjuk a vajdarabkákat. A másik tésztakorongot az előzőhöz hasonlóan ugyanakkora vastagságúra kinyújtjuk, és az almák tetejére helyezzük. A tészta két rétegét összenyomkodjuk. Az összenyomott szélekbe ujjunkkal mélyedéseket nyomunk, hogy bordázott legyen. A tészta tetejét tojás-víz keverékkel megkenjük. Egy kevés cukrot fahéjjal összekeverünk és a pite tetejét ezzel megszórjuk. Ollóval a pite tetején nyílásokat nyitunk, hogy a gőz el tudjon szökni. A pitét sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezzük, és 10 percig 200°C-on sütjük, majd a sütő hőmérsékletét 190°C-ra csökkentjük, és a pitét további 40-50 percig sütjük, míg a teteje aranybarna lesz, és a töltelék bugyog. A pitét szeletelés előtt legalább 2 órát hűlni hagyjuk.