Nem mondunk azzal újat, hogy a szépségideálról alkotott képünket nagyban befolyásolja, mit diktál a divat a kifutókon és a kampányokban szerepeltetett modellekkel. Az már inkább érdekes, hogy a tökéletes arányokkal és szimmetrikus vonásokkal rendelkező lányok mellett egyre gyakrabban tűnnek fel a sztenderdektől eltérő szépségek is. Az új tendencia évek óta tart és utat nyitott az androgün, szépséghibával rendelkező vagy sérült modellek előtt. Sőt, a Down-szindrómás Sára történetével Magyarország is beállt a sorba: a JOY Magazin divatanyagot készített a 25 éves lánnyal.
A nemzetközi divatszakma egyre több résztvevője alkalmaz Down-szindrómás modelleket, olyannyira, hogy I'm Able 2 Model néven modellügynökség is létrejött, kizárólag az ő foglalkoztatásukra. De írtunk Madeline Stuart-ról is, aki sikert-sikerre halmoz a modellszakmában, leszerződtette a Manifesta nevű ruhamárka, végigvonult a New York Fashion Week kifutóin, ott volt a Sunshine Coast Fashion Festival-on, és a Facebookon közel négyszázezren követik a Brisbane-i tinédzsert. A Daily Mail hírei szerint a szerelem is megtalálta a 18 éves lányt, aki a napokban egy csomó romantikus képet posztolt a Facebook oldalára. Sikereivel Maddy nemcsak felhívta a figyelmet betegsége széleskörű elfogadására, hanem egyúttal óriási támogatást nyújt azoknak, akik valamilyen oknál fogva önértékelési problémákkal küzdenek.
Nem Maddy volt az első Down-szindrómás, aki modellmunkát kapott, bár kétségkívül ő eddig a legsikeresebb mind közül. Legelőször 2011-ben, Észak-Amerika egyik legnagyobb áruházlánca, a Target katalógusában szerepeltette a 6 éves Ryan Langstont, a Down-szindrómás kisfiút. A márka nem vert különösebb hírverést akörül, hogy sérült gyerekmodellt alkalmaz, nem úgy a Dolores Cortés fürdőruhamárka, mely szintén egy Down-szindrómás kisgyereket, Valenina Gurrerót választotta kampányához, és ennek minden fórumon hangot is adott. Végül a kezdeményezés inkább olcsó reklámfogásnak tűnt, mintsem őszinte elfogadásnak.
Szerencsére akadnak olyan márkák is, melyek nem ügyes marketingeszközként használják a Down-szindrómás modelleket, mint például a már említett Target, vagy a Gap. Utóbbi idén nyáron a 9 éves Kayla Kosmalskival reklámoztatta termékeit, de a Wet Seal is jól reagált, amikor a Down-szindrómás Karrie Brown feltöltött magáról egy képet kedvenc divatmárkájának darabjaiban. A kép bejárta a fél világot, és a Wet Seal végül a következő katalógusában minden nagyobb hűhó nélkül szerepeltette is a lányt. Karrie debütálása jelentette az igazi áttörést, ugyanis míg a gyerekek cukisága mindenkit betalál, addig a felnőtt Down-szindrómás modelleknek nehezebb érvényesülni, így sokáig nem is láthattuk őket katalógusokban, divatanyagokban vagy kampányokban. Egészen 2015 februárjáig, amikor a New York Fashion Week kifutóján végigsétált Jamie Brewer, az American Horror Story egyik szereplője.
Míg külföldön évről-évre egyre több márka vállalja fel, hogy sérült embereket alkalmaz a termékeik népszerűsítésére, addig Magyarországon ilyen jellegű kezdeményezés nem történt. Egészen 2015 októberéig, amikor a A JOY Magazin egy 25 éves lány álmát teljesítette azzal, hogy leközölt róla egy divatanyagot.
Safranek Sára története a Facebookon kezdődött, amikor édesanyja egy posztban kérte meg ismerőseit, hogy segítsenek megvalósítani lánya álmát. A bejegyzést végül annyian megosztották, hogy a hír eljutott a JOY főszerkesztőjéhez is, aki habozás nélkül felkereste Sárát és édesanyját. "Hiszen ki mondja, hogy csak tökéletes arányokkal rendelkező modellek szerepelhetnek az újság hasábjain? Hol van az kőbe vésve, hogy aki másképp látja a világot, azt meg kell különböztessük, méghozzá negatív előjellel?" – írja a JOY. A magazin megjelenése óta Sára képei önálló életre keltek: a Facebookon kommentelők százai gratulálnak a lánynak és persze a magazinnak, hogy az struccpolitika helyett inkább továbberősített egy fontos tendenciát.
