Egy lábosban készíthetünk lekvárt és szörpöt is a szabadföldi eperből. Kicsi, aranyos, nem beleőrülős mennyiségben is működik.
Pár héten belül itt lesz a szamócaszezon. Ezt onnan tudom, hogy kimentem a kertbe és megnéztem. A virágok közepén ott dudorodik a kis gyümölcs, már csak meg kell nőnie, és be kell érnie.
Szezonban érdemes tartósítani a gyümölcsöt, nem csak azért, mert akkor egész évben lesz otthon, hanem mert így az ízesítéssel is magunk játszhatunk. Kipróbálhatjuk a hagyományostól eltérő elképzeléseinket – majd évközben kiderül, hogy jól sikerült-e. Ha kis mennyiségben csináljuk, túl nagy kockázat nincs is benne, mindenesetre a tartósítás az önbizalomról szól, hogy elhiggyük, képesek vagyunk olyat készíteni, ami hónapok múlva is finom lesz.
Szamóca, eper és Bálint gazda
"Ezt a gyümölcsöt a kertészszakma dolgozói hivatalosan szamócának nevezik - függetlenül attól, hogy erdőben vagy kertben terem, és nem téve különbséget az apró (lásd: eperajak) és a termetes gyümölcs között. Igen ám, de ezt a kifejezést a közvélemény - minden botanikai indokoltsága ellenére nem hajlandó elfogadni, és a piacon változatlanul eper néven árulják ezt a finom, ízes, illatos gyümölcsöt. Pedig a név némi további félreértésre is okot szolgáltat, ti. a fehér és fekete eper (Morus) azokon az út menti fákon terem, amelyek leveleivel valamikor a selyemhernyókat táplálták."
Forrás: Bálint gazda honlapja
A szamóca feldolgozása a válogatással kezdődik. A tökéletesen hibátlan szemeket tisztítás után leis fagyaszthatjuk, ebből lehet majd a crumble, a turmix, a hagyományos tavaszi szamócatorta, és folytathatnánk még sokáig.
Ha lekvárt főzünk, nem kell ennyire rigorúzusnak lenni. Legyen jó a gyümölcs, de a picit a szállítás közben megnyomódottaktl semmi baja nem lesz.
A megtisztított gyümölcsöket kevés vízzel, hogy le ne égjen, és kilónként 20-30-40 deka cukorral feltesszük főni. Ilyenkor mehetnek bele a különböző fűszerek is, érdekes ízt ad például a levendulavirág (ha tudunk étkezési minőséget szerezni. A nagyi szekrényéből kivett molyűző csomag tartalma nem biztos, hogy jó lesz erre a célra). De tehetünk bele vaníliakivonatot, szegfűborsot vagy rózsaborsot is. Én bele szoktam facsarni egy fél citrom vagy lime levét, majd utána dobom a héját is, ez kellően savanykás és pikáns ízt kölcsönöz.
Egy kilógramm gyümölcsből nagyjából egy kis üveg lekvárunk lesz, érdemes tehát kilónként kísérletezni az ízekkel. Nekem könnyű dolgom van, a kb. 6 négyzetméteres szamócás kertemben ugyanis körülbelül ez a mennyiség érik be egy nap alatt, igaz, heteken keresztül.
És most jön a trükk. A lekvár főzés közben a gyümölcs kiadja a levét, amit menet közben merőkanállal leszedünk és üvegbe szűrünk. Ebből lesz a szamócaszörp, amit dunsztolunk, így simán kibírja a telet. Mármint ha el nem fogy addig.
A végén, ha akarjuk, botmixerrel pépesíthetjük a lekvárt, de ez egyáltalán nem muszáj, van, aki szereti a dzsemben felismerni a gyümölcsöket. Ha kész, forrón steril üvegbe szedjük. (+steril kupak, steril merőkanál.)
Ha nagyon rettegnek a megromlástól, az üveg tetejét belülről meg lehet kenegetni nátrium-benzoáttal, így a vegyszer a lekvárral nem érintkezik, viszont sikert eredményez. Ha ez nem tetszik, még forrón fejre is lehet állítani, és akkor a lekvár egyből sterilizlja a fedőt, ha esetleg töltés közben rákerült volna valami.
A forró üvegeket újságpapírba csomagoljuk, majd betesszük az ágyneműtartóba a paplanok közé, és ott hagyjuk kihűlni. Másnap-harmadnap előszedjük, a polcra állítjuk és büszkén gyönyörködünk a művünkben. Felcímkézve gasztroajándéknak is beválik.
Nagyobb hozam ha csak lekvárt főzünk
Ha nem pályázunk a szörpre, viszont kicsit több lekvárt szeretnénk, akkor kevés természetes pektinnel (citrus vagy almapektin bioboltokban és nagyobb hiperszuperekben is kapható szezonban) rövid főzés után, még sok leves állapotában zselésíthetjük. Ez (mármint pektin) van egyébként a befőzőcukrokban is, csak ott még tartósítószert is tesznek mellé, amit a házi befőzésnél sokan szeretünk elkerülni. A pektint a cukorral kell összekeverni, különben csomós lesz, ezért ha használjuk, a cukor egy részét érdemes visszatartani a folyamat végéig, mert a pektinnel már nem kell főzni a lekvárt, csak összerottyantani.
