Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Elképesztő, de az 1934-ben alapított japán márka a cipzár-piac mintegy 95 százalékát uralja világszerte.
A cipzár a bicikli mellett egyike azoknak a találmányoknak, melyekről azt hinnénk,hogy már jóval a valós feltalálása előtt létezett. Pedig míg a kerékpárra 1800-ig várni kellett, addig a ruhák bizony az 1910-es évekig cipzár nélkül készültek, majd 1917-ben szabadalmaztatta egy Amerikába vándorolt svéd mérnök, Gideon Sundback, aki tökéletesítette a nyitásért és a záródásért felelős részt. Persze az ötlet már jóval Sundback találmánya előtt foglalkoztatta az embereket, a hajtókás varrógép feltalálója, Elias Howe már 1851-ben szabadalmaztatott egy hasonló zárószerkezetet, ahogy a „gyors kampós zár” feltalálója, Whitcomb L.Judson is előrukkolt egy hasonló ötlettel 1893-ban, az ő ötletét egy darabig férficsizmákon használták. De hasonló nyitható rögzítő szerkezetet szabadalmaztatott 1923-ban a svájci származású Martin Othmar is, aki Riri (Rippe und Rille) néven forgalmazta termékét.
Napjainkban a világ szinte összes cipzárját egy titokzatos japán cég, az 1934-ben alapított Yoshida Kogyo Kabushikikaisha (YKK) gyártja, melyet Tadao Yoshida alapított Tokióban. Yoshida pályájának első harminc évében olyannyira modernizálta a cipzárgyártást, hogy a hatvanas évek végére már a japán cipzár piac 95 százalékáért ő volt a felelős – számol be a monopóliumhelyzetbe került vállalkozóról a slate.com, melynek szerzője szerint a kínaiaknál is olcsóbb cipzárt gyártó Tadao Yoshida még a japán császárnál is nagyobb vagyonnal rendelkezik hazájában.
Egy rossz cipzár az egész ruhát hordhatatlanná teheti, így az állandó megbízható minőség elengedhetetlen a jó nevű divatházak esetében. A ruházati osztály döntéshozói már évtizedek óta nem engedhetik meg maguknak, hogy kockáztassanak, ezért túlnyomórészt egyetlen gyártótól szerzik be a szükséges terméket. Mivel a divatházak és a fast-fashion márkák bizalmat szavaztak az YKK-nak, ezért semmi meglepő nincs abban, hogy több mint hétmilliárd cipzárt képesek eladni évente. Biztos ön is találkozott már ezzel a három betűvel, amikor lehúzta széldzsekijén vagy farmernadrágján a cipzárt.
Az óriáscég alapítója alapvetően a cipzárgyártás minden szakaszában részt vesz a döntéshozataltól a piacra kerülésig, sőt, megesett, hogy átalakította azokat a gépsorokat, melyeknek termelési módszereivel nem volt megelégedve. A Los Angeles Times 1998-ban közölt egy cikket az YKK-ról, melyben az állt, hogy Yoshida saját maga gyártja le a cipzár-gyártó gépeit, melynek összeállítását és működési elveit gondosan eltitkolja versenytársai elől. A vállalat olyannyira garancia a minőségre és a gyors termelésre, hogy a gyár például akkor is teljes gőzzel dübörgött, mikor pár évvel ezelőtt egy különösen erős földrengés rázta meg Japánt.
„A Jóság kora” – prédikálta egyszer a gazdálkodás elvéről Yoshida, aki úgy tartja, hogy senki nem lehet sikeres, ha nem tesz jót másokkal. A filozofáláson túl Yoshida a gyakorlatban természetesen arra törekszik, hogy egyre alacsonyabb költségvetésből egyre magasabb minőségű terméket állítson elő. Persze ez első hallásra mind biztatóan hangzik, de azért távolról sem olyan könnyű megvalósítani. A márkára egyébként a megrendelők sem szoktak panaszkodni, állítólag tényleg mindig időben leszállítja megbízható minőségű cipzárjait színtől, anyagtól és stílustól függetlenül. Valóban úgy tűnik, hogy nem akkora baj, hogy az YKK jelen van a ruhaiparban.
„Mikor olcsóbb cipzárakat használtunk, akkor azokkal voltak problémáink a múltban. Most már kizárólag YKK-val dolgozunk" – mondja a ruhatervező Trina Turk, aki szerint tanácsosabb, ha a 200 dolláros (49.325 forint) nadrágjaikba jó minőségű cipzárak kerülnek, mivel a vásárlók úgyis mindig a márkát hibáztatják, ha elromlik egy cipzár és nem a cipzár gyártót. Egy tipikus 14-es kódszámú, úgynevezett „láthatatlan” cipzár (az a fajta, amelyiket a szövet mögé rejtik el a tervezők) költsége nem több 32 centnél (79 forint). Mivel a gyártók átlagosan 40-65 dollár (9865-16-039 forint) között gyártatják le a kollekciókat, majd háromszor ennyiért vagy akár többért adnak túl rajta, így egyszerűen nem éri meg fukarkodni a cipzárral. „Kapható a piacon 8-9 centes cipzár, de ez az utolsó dolog, amit beépítenénk a ruháinkba” – mondja a Turk termelési igazgatója, Steve Clima.
Kínában például több rivális cipzár gyártó is van, akik valamivel olcsóbban dolgoznak, vagy esetleg hajlandóak rohamtempóban legyártani egyedi megrendeléseket és újdonságokat. De a nagykereskedők szerint vannak olyan európai cégek, akik nem veszik át a kínai cipzárral készült ruhákat, mert attól tartanak, hogy a cipzár ólmot tartalmazhat. A slate.com szerkesztője szerint azonban a versenytársak egyszerűen képtelen elszippantani az YKK-tól a megrendelőket, pedig a lapnak több tervező is azt állította, hogy előfordult már, mikor az YKK cipzárjai nem feleltek meg a követelményeknek.
Az YKK nem az a fajta márka, mely közvetlenül tartja a kapcsolatot a fogyasztókkal, ahogy nem is törekszik semmiféle nyilvánosságra, de mégis tudjuk róla, hogyha ilyen cipzárral készített ruhát veszünk, akkor szinte biztos, hogy garantált annak a minősége. Ahogy Turk is mondta, „Sosem a cipzáron múlik a ruha, de a cipzár tönkreteheti azt"
