Az egyik legtekintélyesebb cipőtervező, Manolo Blahnik idén a londoni divathéten mutatta be vidám és élénk színű 2014-es tavaszi-nyári kollekcióját és Michael Roberts által rendezett rövidfilmjét a kopott keleti szőnyegekkel megpakolt Covent Garden Hotelben.
A hetven éves cipész a legtöbb divatházzal ellentétben színesen képzelte el a nyarat és fekete-fehér magassarkúi mellett merész, narancsszín, napsárga, sötétzöld, zebracsíkos, francia zászlós és virágmintás lábbeliket mutatott be a közönségnek.
A magát filmmániásnak valló Blahnik a vogue.com-nak elmondta, hogy gyűjteményét a hatvanas évek ikonjai, mint a Peggy Moffitt, Luis Bunuel és Salvador Dalí szürreális világa, illetve az 1939-ben bemutatott Elfújta a szél főhősnője, Scarlett O'Hara ihlették.
Talán ami Blahnikot igazán megkülönbözteti az átlagos cipőkészítőktől az az, hogy mindig is nagy bátorsággal és új technikai megoldásokkal tele vetette bele magát a tervezésbe. Kollekcióinak mindegyik darabját aprólékosan megtervezte úgy, hogy az biztosítsa viselőjét arról, hogy a lehető legkényelmesebb cipő van a lábán.
A Blahnik ház dolgozói a milánói gyárban ugyanis szigorúan tesztelik a lábbeliket, beleértve a nagy lábmérettel rendelkező mediterrán nőket is . „Ha nekik kényelmes, akkor tudom, hogy másoknál is működni fog” – mondja a különös tesztelési szokásáról a spanyol cipész, aki az elmúlt években drasztikusan emelte cipői árát.
„Most mindenki Londonba akar jönni bemutatni. London nagyon különbözik a milánói és a párizsi divathéttől. Már akkora jelentősége van, hogy erre a nemzetközi befektetők is felfigyeltek. Londoné a jövő. Már annyiszor felkértek, hogy vegyek részt a divathéten, de soha nem éreztem azt, hogy igazán szükségem lenne rá. De a londoni divathét annyit változott az utóbbi időben, hogy pillanatnyilag úgy érzem, hogy ez az egyik legizgalmasabb hely a világon" – mondta a vogue.com-nak a tömegtől rettegő tervező, aki 1971-ben mutatta be első kollekcióját a közönségnek. Majd rámutatott egy nőies virágmintás Blahnik cipőre és eltűnődött: „Ez azt hiszem, szép” – aztán vállat vont és szerényen nevetve hozzátette: „Vagy mégsem?”
