Gondolom, önnel is előfordult már – ártól és értéktől függetlenül –, hogy folt esett az egyik kedvenc ruhadarabján. Aztán ezt vagy sikerült kimosni és minden ment a régi kerékvágásban, vagy nem, és jött a bosszankodás, végül pedig a szomorú lemondás. Pótolható darabok esetén nem akkora a fájdalom, mint olyanoknál, melyekre a félretett pénze nagy részét költötte, vagy amelyeket nem lehet pótolni valami hasonlóval – például ajándék volt a nagyszüleitől, külföldi ismerőstől, stb.
Hasonló eset történt Catherine Whitty-vel is: egy születésnapi iszogatásnál leöntötte pezsgővel a 971 fontos, tehát több mint 300 ezer forintos Prada-szoknyáját. A tisztítóban meglepetésére azt mondták, hogy ez sajnos nem jön ki, ő pedig nem is tétlenkedett sokáig, beperelte az olasz céget.
Whitty azt is megtudta, hogy nemcsak a pezsgő, de akár az esővíz is olyan károkat okozott volna a selyemből készült szoknyában, hogy menthetetlenné válik. Ezen azért érdemes elgondolkodnunk: megéri olyan márkás ruhát venni, amely tönkremegy egy nyári záporban? Nem nagyon.
A bírósági döntés
Kishal a naggyal szemben, gondolhatnánk, a gyógytornászként dolgozó nő beperelte a Pradát, de a bíróság végül neki adott igazat és kötelezte az olasz divatházat az ár visszatérítésére. Miért nem vigyázott, tehetnénk fel a kérdést, ám Whitty a vásárlás előtt elmondta az alkalmazottaknak, hogy milyen alkalomra lesz a szoknya (baráti pezsgőzés), ők pedig nem jelezték, hogy oda inkább mást ajánlanának. A bíró azzal indokolta a döntését, hogy ilyen értékű ruhadaraboknál fel kéne hívni a figyelmet, nem csak szóban, de belevarrt címkével is, hogy fokozottan vigyázzunk rá.
