A régi szép időkben jobb minőségűek voltak az anyagok, ügyeltek a részletekre és mindenki az alkalomnak megfelelően öltözött. És így tovább.
A Reklámőrültek (Mad Men) című sorozat, valamint A nagy Gatsby című film is sokakat arra ösztönzött, hogy ezt-azt kölcsön vegyen a régi idők stílusából. Persze a vintage-láz azért már előtte is tombolt, a lányok pedig egyébként is szívesen turkálnak nagyanyáik, anyáik szekrényében, és a divattervezők is előszeretettel kölcsönöznek a korábbi évtizedek stílusjegyeiből. De mégis minek köszönhető mindez, miért gondolják úgy sokan, hogy a nők sokkal jobban öltöztek 50, 60 vagy akár 70 évvel ezelőtt?
A Huffington Post a Reklámőrültek jelmezfelelősével Janie Bryanttel beszélgetett el a témáról. "Mások voltak a prioritások. Azt szeretem ebben az időszakban (egészen a 1990-es évekig bezárólag), hogy az alkalomnak illően öltöztek. Manapság sokkal lezserebbül öltöznek az emberek, inkább a kényelem a fontos" – nyilatkozta Bryant, akivel pontokba is szedték, hogy miért voltak jobban öltözöttek anyáink és nagyanyáink. A hajtás után jönnek a részletek egy kis kiegészítéssel, hiszen azért volt különbség a hazai és az amerikai helyzet között.
1. Alkalomnak megfelelően öltöztek
Sokkal szigorúbbak voltak az öltözködési szabályok, jobban kinézték az embert, ha nem a helynek és az alkalomnak megfelelő szettben jelent meg, így nyilván mindenki jobban ügyelt arra, hogy mit vett fel aznap. Hiába volt kutyameleg, hiába nem volt valaki úgy eleresztve anyagilag, mégis figyelt arra, hogy megjelenése tökéletes legyen, amikor emberek közé megy.
2. A ruhák jobban össze voltak rakva
Bárki, aki turkált már nagymamája szekrényében, padlásán vagy járt már vintage ruhákat árusító üzletben, észrevehette, hogy régen nagyon ügyeltek arra, hogy minden szépen, alaposan legyen megvarrva. Akkor egy viseletnek persze jóval többet kellett kibírnia, mint egy szezon, és ennek köszönhető, hogy a régi divatok kedvelőinek van mire és hol elszórnia a pénzt, és jó eséllyel még gyermekeik is hordhatják majd a XX. századi darabokat, ha rájuk tör a múltidézés. A szerkesztőség egyik tagjának szekrényében is lapul egy anyutól örökölt zöld pöttyös maxiruha, ami még mindig makulátlan állapotban van, sőt, egy ugyanolyan anyagból készült másik ruha, amit nagymamájától kunyerált el.
3. Sokkal jobb minőségű anyagokból dolgoztak
Nem kell nagymamakorúnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük ezt a változást is. "A hatvanas évek elejéig a legtöbb ruhadarab nem műszálas, hanem természetes anyagokból (lenből, gyapjúból, stb.) készült. Utána persze ez utóbbiak kerültek előtérbe" – nyilatkozta Bryant. Bizony, manapság már nincs egyszerű dolga annak, aki mondjuk egy egyszerű pamutinget szeretne vásárolni nyár elején, mert a műszálat elviselhetetlennek tartja, főleg ilyen időben.
Persze értjük mi, hogy a műszálas anyagok olcsóbbak és könnyebben kezelhetőek, de jóból is megárt a sok. "Volt egy kockás kosztümöm, amelyben kijártam az egyetemet, és még négy évig munkába is hordtam. Az anyag is bírta, és a fazonja sem ment ki a divatból" – emlékezett vissza egyikünk anyukája.
4. Ügyeltek a megfelelő fehérneműre
"A nők akkoriban nem szívesen léptek ki a házból a fűzőjük, csípőszorítójuk nélkül" – nyilatkozta Janie Bryant, aki megjegyezte, nekünk nagyob szerencsénk van, ugyanis a mostani alakformáló fehérneműk lényegesen kényelmesebbek, mint azok a darabok, amelyeket nagyanyáink, anyáink viseltek. Ennek ellenére mi nem hordjuk ezeket állandóan, általában valami különleges alkalom kell ahhoz, hogy ilyen dolgokat öltsünk magunkra. Arról nem is beszélve, hogy egy alsószoknya sokat segít abban, hgy az olcsó anyagok ellenére legyen tartása a ruhánknak.
5. Fontosak voltak a részletek
"Abban az időszakban tényleg minden apró részletre figyeltek, még a gomblyukat is nagy körültekintéssel készítették el" – nyilatkozta Bryant, aki szerint nem csak a formák megtervezésénél és az anyagok kiválasztásánál figyeltek oda, hanem a gyártásnál is próbáltak precízek lenni. A Huffington Post egyébként példának a képen látható ruhát hozta fel, amelyen látszik, hogy a gombok nem ócska műanyagból vannak, hanem anyagban passzolnak az öltözék többi részéhez.
6. Szabóhoz jártak
Bár most is vannak, akik varrónőhöz járnak, legtöbbször csak azért keresik fel őket, hogy felhajtsák a nadrágot vagy bevegyenek egy túl bő ruhadarabból. Régebben azonban a szabók és a varrónők ennél komolyabb feladatokat is kaptak, a szekrényben több egyedi készítésű ruha is sorakozott. Ez nemcsak nagyanyáinkra, hanem anyáinkra is igaz, és közülük is főleg azokra, akiknek a konfekcióruházat nem igazán nyerte el a tetszését. "Minden nejlon volt, így többek is külföldi vagy budapesti ismerősével hozattak anyagot, nekem is így lett fekete bársonyszalag a ballagós ruhámhoz" – írja egyik családtagunk.
7. Többe került a ruházkodás
Elizabeth Cline, az Overdressed című könyv szerzője szerint manapság az olcsó, de egy szezonnál többet nem bíró ruhák a menők, de régen más volt a helyzet. A Sears áruházban egy ruha az ötvenes években 8,95 dollár volt, ami a Huffingon Post szerint ma 72 dollárnak felel meg. És ennyi pénzért persze sokkal többet bírtak, mint azok a mai társaik, amelyek arányaiban most ugyanennyibe kerülnek.
A nők pedig már akkoriban is szívesen kifizettek egy vagyont is a hőn vágyott darabért. "1200 forintot kerestem akkoriban, mégis megvettem egy nagyon szép fekete lakkcsizmát 700 forintért. Sajnos a szára nem volt elég szűk, ezért kerestem egy cipészt, aki 100 forintért bevett belőle. Emlékeim szerint egyébként a kosztümök, ruhák 100-200 forintba kerültek, a pólók 30 forintba, míg egy adag csirkeaprólék 12 forint volt " – szól a családi legenda a hatvanas, hetvenes évekből.
