Szombaton rendezik meg a Gombold újra! 2013-as döntőjét, ami igazi eseménysorozattá avanzsált tavaly óta, hiszen idén egy külön bemutatót szentelnek a régió tervezőinek Central European Fashion Days címmel. A nagy finálé előtt még ellátogattunk a rendezvény vasárnapi ruhapróbájára, hogy egy kicsit bepillanthassunk a kulisszák mögé. Galéria veszedelmes tűsarkút viselő modellekkel és Lakatos Márkkal a hajtás után!

Hello buyerek!

A CEFD résztvevőit többkörös válogatás után választották ki. A Design Terminál munkatársai maguk is megpróbáltak utánajárni, hogy kik a legizgalmasabb tervezők a környéken, de az eseményt támogató magazin helyi divatszerkesztői is ellátták őket tanácsokkal, illetve azok a partnerek is, akik zsűritagokat delegáltak, mint például a szlovák Fashion Council, a Prague Fashion Week és a Fashion Week Poland szervezői. A cél, megfogni azokat a buyereket, blogereket és újságírókat, akik Nyugat-Európában kellően tudják képviselni a honi és a környező országok tervezőinek érdekeit. Régióként pedig mégiscsak sokkal nagyobb sikerrel kecsegtet ez a küldetés, mintha egy-egy ország maga próbálja meggyőzni őket arról, hogy tele van tehetséges designerekkel. A külföldi vendégeknek egyébként nagyon jó dolguk lesz, hiszen amint megérkeznek, városnézésre viszik őket. Szombaton természetesen minden programra hivatalosak, vasárnap pedig csak nekik létrehozott showroomban alaposabban szemügyre vehetik a régió tervezőinek munkáit és beszélhetnek is velük. „Nem reménykedünk abban, hogy halomra rendelik majd a ruhákat, ez csak a bemelegítés” – nyilatkozta a Díványnak Bujdosó Bianka, a CEFD stratégiai partnere.

Szerinte egyébként semmi baj nincs azzal, ha Nyugat-Európában továbbra is egzotikumnak számítanak a magyar tervezők. Ez persze önmagában nem elég. „Ehhez társulnia kell egy megfelelő színvonalnak, és az is fontos, hogy megfelelő mennyiségben tudják legyártani a ruhákat. Ez az esemény pedig nagyon jó visszacsatolás, hiszen személyesen beszélhetik meg a vásárlókkal, hogy milyen téren kell fejlődniük, mi az oka annak, ha nem érkezik megrendelés. A magyar tervezők ruháit egyébként itthon is csak egy szűk réteg ismeri, emellett nagyon nehéz az anyagbeszerzés és előre kell finanszírozni a kollekcióikat. Azok a buyerek, akiket meghívtunk viszont nemcsak akkor fizetnek, ha már eladták a ruhákat, és ez nagyon fontos. Ráadásul a meghívott showroomok rendezvényszervezéssel, PR-ral is foglalkoznak, vagy van saját magazinjuk is” – tette hozzá Bujdosó Bianka, aki azt is elárulta, hogy Londonból, Berlinből és Bécsből is érkeznek majd külföldi vendégek.

Logisztika

Ezért is volt fontos, hogy olyan modellek vonuljanak majd végig a kifutón, akik nemzetközi szinten is ismertek, akik külföldön is folyamatosan dolgoznak. „Természetesen a nagyobb sztárokkal nehéz volt egyeztetni, mert vagy New Yorkban vannak vagy éppen itthon vizsgáznak, például Axente Vanessa” – nyilatkozta Lakatos Márk, a CEFD kreatív tanácsadója. A casting során összesen 30 lányt és 10 fiút választották ki a szervezők, ami nagyon nagy szám, de mindegyikükre szükség van. „Így is több tervező van, mint modell, ami nagyon érdekessé teszi a logisztikát. Ráadásul a Millenáris egy bonyolult tér, a középen elhelyezkedő híd miatt ugyanis két kifutóra van szükség, és párhuzamosan zajlanak a bemutatók. Ezért kell a sok modell és ezért fontos, hogy minél kevesebbszer kelljen átöltözni, vagyis egy-egy tervező kollekcióját annyi lány vagy fiú mutassa be, ahány look van" – tette hozzá.

Ahhoz, hogy az átöltözés minél gördülékenyebb legyen, a modellek fix sorrendben vonulnak fel. Azt, hogy ki éppen melyik kreációt viseli, az dönti el, hogy ki milyen alkattal, mérettel rendelkezik, és persze a haj-, a szemszín sem mindegy, ahogy a bőr árnyalata sem. A tervezők segítségével pedig azt is ki kell találni, hogy melyik szín, minta, sziluett melyik modellen érvényesül a legjobban. A sminknek és a frizurának szintén passzolnia kell egy-egy kollekció koncepciójához, de ilyen nagyszabású shownál a többiek igényeit is figyelembe kell venni. Szerencsére a tervezők hajlanak kompromisszumokra, sőt, vannak, akik a kiegészítők, cipők kiválasztását teljes mértékben a szervezőkre bízzák – tudtuk meg Lakatos Márktól.

Az ismert stylisttól azt is megkérdeztük, vannak-e stílusjegyek, amelyek a magyar tervezőkre vagy akár az egész régió designereire jellemzőek: „Nálunk, a lengyeleknél és egy-két cseh tervezőnél is meg lehet figyelni a szocialista realizmus, mint nagyon furcsa, torz és vicces stílus átértelmezését, amit én egyébként nagyon szeretek. Jó példa erre Tomcsányi Dóra. A másik vonal, amit nálunk Anda Emi, a lengyeleknél pedig a Maldoror képvisel, szintén a szocializmus alatt alakult ki, és tulajdonképpen az underground, alternatív kultúra továbbélése. Ez nemzetközi szinten is érdekes, egy olyan stílus, amit külföldön is nagyon jól lehet kommunikálni.”

Rendszer a káoszban

Ami a ruhapróbát illeti, aki azt gondolja, hogy a modellek élete és a divatszakmában dolgozók élete csak játék és mese, annak mindenképpen érdemes egyszer belesnie a kulisszák mögé. Mi elég gyorsan elveszítettük a fonalat a köntösben rohangáló vagy egyetemi jegyzeteket bújó modellek, az őket istápoló öltöztetők, a ruhákkal teli sztenderek, a cipős és pizzás dobozok tengerében, pedig olyan szorgalmasan kapkodtuk a fejünket. Nem is csodálkoztunk azon, hogy a feszültség néha laza káromkodás kíséretében szakadt ki a csapat egy-egy tagjából a reggel tíztől este nyolcig tartó fitting alatt, de a shownak mennie kell tovább, és szombaton kiderül, hogyan lett rendszer a káoszból.

Blogmustra