Abodi Dórát kérdeztük Milánóról és terveiről, nézze meg a Fellini és a Vatikán ihlette kollekciót a galériában!
Nagy rajongással fogadtuk Abodi Dóra vidám színű tavaszi-nyári kollekcióját, mely ízlésesen volt megfűszerezve az autentikus erdélyi népművészeti motívumokkal és groteszk állatmintákkal. A Domus Academy és a Vogue Talents különdíjnak köszönhetően Milánóban élő tervezőnő elkészült őszi-téli gyűjteményével is, amivel még magasabbra tette a lécet hazai kollegái előtt.
Az inspiráló olasz környezet remek hatással volt Abodi Dórára, aki az új kollekciójának tervezésénél Fellini, a Vatikán, az őskeresztény katakombák és rítusok világából inspirálódott. Az újszerű szabásvonalakban és különleges, saját tervezésű nyomatokban gazdag kollekció minden darabja luxust és eleganciát sugall, nehezen tudnánk kiválasztani kedvencünket a hordható, helyenként kézi gyöngyözéssel készült darabok közül. Az őszi-téli katalógusról, a milánói pezsgésről és a jövőbeni terveiről megkérdeztük Abodi Dórát is. a galériában pedig kigyönyörködheti magát az új kollekcióban!
Pár hónapja a divat egyik fővárosában, Milánóban élsz, mely a kollekciódat elnézve nagy hatással lehet rád. Hogy érzed magad Olaszországban?
A kollekción a kiköltözésem előtt kezdtem el dolgozni, még 2012 októberében. Elég sok újítás van benne, egészen január elejéig dolgoztunk rajta, minden anyag saját tervezésű printes. A szabásvonalakkal is sokat dolgoztunk, illetve az anyag kikészítésével, hogy a tartása megfelelő legyen. Majdnem minden fémalkatrész saját gyártás, az ékszereket, táskákat, sőt meg a bőrgombokat is egyedileg gyártatjuk. De az olasz kultúra mindig nagy inspirációforrás, a szakrális motívumok és a gazdag felületek már-már barokkos túlburjánzása mindig jellemző volt a munkáimra. Az biztos, hogy Olaszországban mindig otthon éreztem magam, így eddig távolról, most pedig nagyon közelről hat rám.
Hosszú távra tervezel Milánóban maradni vagy csak egy megállónak fogod fel?
Nehéz hosszú távra tervezni, egy évig biztos maradok, utána meg majd kiderül. Imádom Milánót, az embereket, az életritmust, viszont rengeteget hezitáltam, hogy jöjjek-e vagy maradjak. A család, barátok, a varázslatos Budapest és a hazai divatéletben szerzett ismertség mind olyan dolgok, amiket nehéz nélkülözni sokszor, de szakmailag tovább kellett lépnem és szellemileg felfrissülnöm, hogy folytatni tudjam a fejlődést.
Mi a legszembetűnőbb különbség, ha összehasonlítunk egy külföldi divattervezőt egy hazaival?
Nem hiszem, hogy a külföldi tervezők alapból tehetségesebbek lennének, inkább a szemlélet, az oktatás és a gyakorlat különbözik. A nagy márkák és a menő kis márkák valóban jelen vannak a hétköznapokban, itt a divat nem arisztokratikus allűr, hanem a mindennapok része és a textilipart, a bőripart, divathetet, a boltokat mindenki komolyan veszi. Ez egy nagyon inspiráló és kompetitív milliő, ahol úgy érezheted, hogy van értelme a munkádnak és valós kritériummokkal találkozol.
Könnyebb érvényesülni egy másik országban?
Sehol se könnyebb érvényesülni, amúgy például otthon egyszerűbb tervezőkent ismertté válni, mert alapból kevesebb a brand, mindenki mindenkit óhatatlanul ismer. A külföldön való érvényesüléshez nagyon különlegesnek kell lenni, egyedinek, illetve sokkal nagyobb tőke szükséges, hogy komolyan játssz, és persze kapcsolatok. A divat nem hobbi, hanem ugyanolyan kemény business, mint az autógyártas vagy az IT. A mi márkánk kapcsán talán nem nagyképűség azt mondani, hogy a különlegesség adott már, a business részén pedig keményen dolgozunk.
Milyen zenék, filmek, helyszínek, emberek voltak rád a legnagyobb hatással az elmúlt időszakban?
Popzenében Madonna és Lana del Rey a nagy kedvencek, de mindenfélét hallgatok, mostanában sok komolyzenét, például Schubertet és szintén újabban olasz giallo filmzenéket. Filmben Lynch, Fellini, Fassbinder, Bunuel és Polanski az örökzöld. Helyszínben Budapest-Kolozsvár-Firenze, az emberek meg jönnek-mennek, de a család és a barátom fix. Persze a mindig változóan intenzív, de azért állandó barátságok is, de szerencsére azért új emberek is jönnek, például Milánó nagyon sokféle nemzet fiával, lányával összehozott és ez nagyon izgalmas és inspiráló.
A külföldi divatblogok oldalán gyakran látni, hogy neves tervezők ruhákat küldenek a blogerreknek, hogy népszerűsítsék a márkát. Bár a magyar helyzet korántsem ilyen rózsás, te hiszel abban, hogy az effajta marketing minimálisan, de megtérül, vagy egyáltalán nem találod jó ötletnek az effajta ajándékozást?
Ez egy jó kérdés. Vannak nagyon olvasott, véleményformáló blogok nemzetközi szinten, velük kooperálni olyan mint egy magazinnal, csak az olvasónak sokkal hitelesebbnek tűnik, mert kevésbé hirdetésszagú. Mi eddig sohasem küldtünk ajándékot vagy pénzt senkinek, hogy írjon rólunk, és hirdetést sem vásároltunk, de lehet, hogyha nagy és gazdag márkává válunk, akkor majd fogunk, sőt biztos. Otthon inkább az a jellemző, hogy celebek vagy bloggerek kölcsönkérnek ruhát egy-egy eseményre. Akkor van értelme ruhát ajándékozni, ha a blogger vagy celeb generálta reklám az eladásokat megemeli, és azért még nem tartunk ott sajnos, hogy amiben tegnap egy blogger bulizott, azért másnap sorok kígyózzanak a showroom előtt. Reméljük, ez megváltozik majd.
