Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A citromos joghurt illatú sampon, a kávés tusfürdő és tejszínhabos fagylaltkehely illatú testápoló mind rosszul hangzanak, de van közöttük jó is.
Már nagyon régóta trendinek számít az, ha kozmetikumokat olyan ható-, vagy illatanyaggal látnak el, ami egy emberi fogyasztásra (is) használt gyümölcsöt vagy egyéb terméket idéz. Amióta a Fructis megjelent a piacon, azóta nem értem, hogy fogyasztóként miért kéne arra vágynom, hogy a samponom citromos joghurt illatát árassza. Hogy mire jó, ha a szájfény almás-fahéjas. Hogy mi abban a pláne, hogy a mandulás folyékony szappannak konkrétan marcipántorta-illata van.
Vajon csak én vagyok olyan maradi, hogy azt szeretem, ha a szappan szappanszagú, az étel meg ételszagú és nem fordítva? (“IGEN!” - hallom máris lelki füleimmel a kommentelők kórusát.)
Egy csomó gyártó persze azt is megindokolja a csomagoláson, hogy azért kevertek - teszem azt - grapefruit-kivonatot a kézkrémbe, mert attól puhább lesz a bőröm, de én ennek ellenére sosem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az egész csak azért van, mert most ez a trendi. Ha valami olyan könnyen felszívódó zsiradékot tennének a kézkrémbe, ami tényleg használ, viszont nincs felismerhető illata, akkor ugye a kezemre kenem a krémet és nem érzek semmit. Csak azt, hogy nem száraz már a bőröm, dehát ebben ugye nincs semmi különös, ezt minden kézkrém tudja.
Éppen ezért tesznek bele - például - grapefruit-kivonatot, ami egy összetéveszthetetlen illat, és mivel a kézkrémekhez általában semmi köze nem szokott lenni, ezért kenés közben rögtön feltűnik. Amitől eszembe jut, hogy a csomagoláson ott van, hogy ettől különlegesen puha lesz a bőröm, és innentől kezdve máris erősebb a placebo-effektus. Az oda nem illő illattól a szokásos mértéknél jobban tudatosodik bennem, hogy ebben most valami különleges hatóanyag van, szinte érzem, ahogy a jótékony grapefruit-molekulák behatolnak a bőröm legmélyebb rétegeibe, és úgy fogom érezni magam, mintha a szokásosnál ápoltabb lennék. És máris jogosnak érzem, hogy ez a termék egy kicsit drágább volt.
Nagyjából így működhet ez a sok gyümölcsös és fűszeres piperecikk, ami persze nem von le az értékükből, de számomra hozzá sem ad. Az ételszagú kozmetikumokkal szembeni enyhe rosszallásomat azonban kapitulációra kényszerítik az olyan termékek, mint például az Yves Rocher “brazil kávébabból” készült tusfürdője. A termék itthon is kapható a cég üzleteiben (a Mammutban van egy például), az ára sem égbekiáltóan magas, használata azonban - elsőre legalábbis - olyan intenzív élvezetet okozott, amilyenben azóta nem volt részem, hogy utoljára normálisan sütött a nap. Azt ugyan nem észleltem, hogy a termék kávétartalmától felébredt volna a bőröm vagy bármi egyebem, de az kétségtelen, hogy csodálatos illata van. Én pedig imádom a kávét.
Van rengeteg olyan terméke a Lushnak is, amitől a kajaszagú piperecikkek ellenzői szintén meginognak. Erről a testápolóról például az üzlet website-ja is azt emeli ki, hogy “az illata olyan, mint egy ínycsiklandó gyümölcsös-tejszínhabos fagylaltkehelyé”. Ön szereti olyan kozmetikummal kényeztetni magát, aminek az illata valamilyen ételre emlékeztet? Ha igen, melyik a kedvenc ilyen terméke?
