Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A Strike Zone, mint minden más mozgásforma, szintén egy külföldi gurutól származik, az új sport atyja Olaszországban él. Magyarországon a Gold Oktatási és Sport központban volt lehetőségünk kipróbálni, ez a torna mitől más, mint a többi. Mi azt hittük edzettek vagyunk, de most kiderült, tévedtünk.
Mostanság divatosak a valamilyen filozófiai tartalommal gazdagított csoportos edzések, a Strike Zone esetében négy alapelemmel edzük testünket. És bár nekem személy szerint teljesen mindegy, minek a nevében kell vért izzadni, de biztos van, akit ez lelkesít.
A torna kitalálója, Enrico Olivieri olyan tréninget dolgozott ki, melynek során a hasizomból kiindulva minden izom dolgozik. Ezt éreztük. Nem kellenek súlyok, sem szőnyeg, csupán 2 fakorongra van szükségünk, melyek egyik fele tapad, másik csúszik a parkettán. Egy óra négyszer 12 percből áll, és várakozásainkkal ellentétben elég kemény 12 percekről van szó: a „Tűzzel” kezdünk, melyben sok a küzdősport elem, nagyon dinamikusan kell mozogni, tehát minden adott, hogy a pulzusunk az egekbe szökjön.
A „Föld” résznél kezdünk igazán lefáradni, sírni tudnánk, úgy fájnak a hasizmaink, pedig talajgyakorlatokról van szó. Helyzetünkön csak ront a „Levegő” 12 perce, amit félig lebegőülésben kell tölteni (tehát fenék a földön, derék egyenes, kezek-lábak a levegőben kalimpálnak). Mivel ez már pár perc után meghaladta képességeinket, volt időnk azon gondolkozni, vajon Lady Gaga Bad Romace-e miért „Föld” zene, de óra végén az oktatók, Cseresnyés Beáta és Szentpéteri Kriszta megnyugtattak minket, hogy javarészt csak a BPM számít, és a zenei összeállításért személyesen a mester, Enrico felel.
A „Víz” számít levezetésnek, nyújtásnak, itt a lágy és finom mozdulatoké a főszerep, de még ebben a szakaszban is komoly fájdalmaink voltak, csak nem a hasizmaink sikítottak, hanem a karunk akart leszakadni. A fakorongok (úgynevezett MoMák – movement managerek) végig a kezünkben vannak, koncentráltabbá teszik mozdulatainkat, egy gyakorlat koronggal felér 10 nélküle végzettel, ettől is fáradunk el hamarabb.
Az óra négy részében a gyakorlatok ismétlődnek. Hogy ne unjuk meg hamar a Strike Zone-t, egy „lecke” egy hónapig tart. Ha az alapozó hónapon túl vagyunk (mi most egy ilyen bevezető órán jártunk), jön a fakardos edzés (Strike Zone Blade), aztán a Deep, ami Kung Fu elemekre épül, és végül az Athletic, ami „egy speciális eszközzel, felfüggesztéssel végzett mozgásprogram” (jelentsen ez bármit is).
A mozgásformát az edzők mindenkinek ajánlják: „A résztvevők kedvelik ezeket az órákat, mert bárki képes a gyakorlatokat végigcsinálni a saját edzettségi fokán, így a csoportos órán is lehet személyre szabottan dolgozni.” – mondta el Szentpéteri. Mi szerettük az órát, az, hogy edzetlenek vagyunk, a mi hibánk, a Strike Zone-t mindenkinek csak ajánlani tudjuk.
