Fehér József forma - és anyagtervező szerint a tömeggyártású táska olyan, mint az UHT tej: mindegyik egyforma. A kézzel készített táskák ezzel szemben egyediek.
Fekete, fehér, ezüstös színű, geometrikus formákkal találkoztuk Fehér József 2010-es tavaszi-nyári táska, divat- és életmódcikkekből álló kollekciójának bemutatóján, amelyet a B55 Galériában tartottak csütörtökön. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett tervező lámpalázasan állt ki a bemutatóra invitált sajtómunkások elé, mint azt a Velvetnek elmondta, diplomavédése után ez volt a legjelentősebb fordulópont az életében. A tervező kézzel szőtt táskákat készít, amelyekhez bőrt és textilt használ fel, célja, hogy általa megálmodott és elkészített táskái letisztultságot és eleganciát tükrözzenek. „A formát nagyobbrészt az egyszerűség határozza meg. A letisztult formákat szeretem, amik a szövésnek jelleget, külsőt adnak. Azért fordulnak elő nagyobb számban a karra akasztható kosárformák, mert az anyag a teljes felületében megmutatkozhat, érvényesülhet.”
Miközben a tömeggyártású táskákat már 3000-5000 forintért is megkaphatjuk, Fehér kézzel készített darabjai több tízezer forintba kerülnek. Ennek ellenére nem gondolja, hogy táskái jobbak lennének a tömegtermékeknél, inkább csak mások.
„A tömegtermelésnek az az ára, hogy kapsz egy olyan tucat terméket, amiből a világ számos pontján találhatsz egy-egy példányt. Ezek a táskák attól lesznek egyediek, hogy jelen pillanatban még én, a két kezemmel gyártom. Azt tudni kell, hogy ami a gépsorról lejön olyan, mint egy UHT tej, bemész a boltba, és mindegyik egyforma. A kézzel készítésnek megvan az az előnye és az átka, hogy két egyformát akkor sem fogsz találni, ha ugyanazt a fazont készítem el.”
A designer és teamje elsősorban a külföldi piacra szeretne betörni, többek között azért, mert ott ritkábban gondolkodnak el az emberek azon, hogy megengedhetik-e maguknak az egyediséget. „Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az anyagiak nem befolyásolják a dolgokat. Abból a szempontból jó célcsoport, hogy ott könnyebben fogadják a tervezők által készített termékeket, és nem gondolkodnak rajta, hogy megengedhetik-e maguknak” – tette hozzá Fehér, aki kezdetben White márkanév alatt kezdte forgalmazni táskáit, divat – és életmódcikkeit, majd marketingesei tanácsára Feherre változtatta azt, ugyanis külföldön ez kevésbé elcsépelt, ráadásul így megtarthatja a gyökereit is.
Fehér József egyébként úgy véli, több tervezőnek is meg kellene mutatnia a nagyközönségnek, hogy mire képes, bár állítása szerint ő sem tartana ma itt, ha nincs mögötte a márkaépítéssel foglalkozó Balog Szonja. A designer törekszik arra, hogy táskáit minél kevesebb varrással, minimális karabiner – és karikamennyiséggel oldja meg, mert mint mondta, a problémát általában nem maga az anyag, hanem a karabiner okozza.
„A visszajelzések alapján azt mondhatom, hogy a problémát általában az okozza, hogy elromlik a karabiner vagy eltörik a csat, mert nem jó a minősége. Annak ellenére, hogy ezek a fém kiegészítők Olaszországból jönnek, egyáltalán nem biztos, hogy ott gyártották őket. Így hiába szelektálok, hogy egy minőségi dolog jöjjön létre, ha már a minőségben is minőségtelenséget talál az ember. Ezért igyekszem karikák és karabinerek nélkül készíteni a táskákat, a jövőben pedig szeretném még inkább leredukálni ezeknek a mennyiségét, hogy még letisztultabb, még finomabb dolgokat hozhassak létre.”
Fehér József – a többi tervezőhöz hasonlóan – folyamatosan figyeli a trendeket, de úgy véli, a divatot alapvetően nem a párizsi színbizottság, hanem a designer határozza meg. „Az egy irányvonal a tervező számára, de úgy gondolom, nem befolyásolhatja, hogy éppen a lila, a türkiz vagy a pink a trendi. Vigye ebbe bele saját magát, és fogadtassa el a társadalommal, hogy igenis létezik olyan, hogy tervezői szabadság, ezzel együtt pedig trendkészítés. Ezek nagyon hosszú folyamatok, Magyarország pedig kicsi ehhez.”
