Carrie Bradshow szerint minden New York-i nő tudja, hogy hajgumit kizárólag otthon lehet viselni. De miért is? És mi van a magyarokkal?
Miután a Catherine Zeta Jones a múlt héten a nyolcvanas-kilencvenes évekből ismert nagy méretű, bársony hajgumival fogta össze a haját, és így lépett nyilvánosságra, a Stylist magazin szerkesztőiben felmerült, vajon mi is lehet az oka annak, hogy ennyire lecsökkent a népszerűsége ennek a hajdísznek.
Ezt a fajta hajgumit 1986-ban szabadalmaztatta Rommy Revson, aki a későbbiek során még egy párszor változtatott rajta. Az elszakíthatatlannak titulált hajbavalókat eredetileg Rommi illetve Scunci néven reklámozták, azonban az angol nyelvben scrunchie néven rögzült, mivel a gumit rugalmas anyaggal vették körbe – nehogy megsérüljenek a hajszálak a fémes, vagy műanyag részektől.
Azt persze már mindenki tudja, mi következett a hajgumi feltalálása után. A szivárvány minden színében árusítani kezdték, és a nyolcvanas évek végétől a kilencvenes évekig a legkeresettebb, a legdivatosabb és a leginkább hajkímélő kiegészítő lett a piacon. A kilencvenes évek végére azonban egyre ritkábban viselték a nők nyilvánosan, és a kegyelemdöfést – ha más nem, az USÁ-ban – a Szex és New York hajgumi ellenes epizódja jelentette (Carrie Bradshow szerint minden New Yorki-nő tudja, hogy hajgumit viselni kizárólag otthon lehet).
Most azonban egyre inkább úgy tűnik, a hajgumi visszatér a köztudatba és a divatba. Ráadásul ma, ha jobban belegondolunk, gyakorta az számít igazán trendinek, aki szembe mer szállni a konvenciókkal, és akkor is visel valamit, ha az nem felel meg az éppen aktuális divatirányzatoknak.
Ön viselné a nagy méretű, bársony gumit?
