Sokat gondolkoztam az ünnepek alatt, hogy mi lehetett a Szeretem a testem sikerének titka, hiszen sokféle úgynevezett átalakítós műsor létezik. Persze nagyon látványos dolog az, amikor egy hölgy frizuráját, sminkjét, ruhatárát megváltoztatják és működni kezd a mesebeli Hamupipőke effektus. Tetszik a nézőknek és persze jó esetben az átváltoztatás alanya is el van ragadtatva. De ennyi elég lett volna ahhoz, hogy ez a műsor a VIASAT3 legsikeresebb műsora legyen?
Statisztikai adatok szerint a nők több mint 90 százaléka úgy gondolja, hogy probléma van az alakjával. Nem elégedettek magukkal, amikor tükörbe néznek, úgy érzik, hogy a környezetük negatívan reagál rájuk, az évek múltával egyre bizonytalanabbul élik meg nőiségüket, sőt, sok esteben le is mondanak róla. Nagyon megdöbbentem, amikor a műsor szereplőinek válogatása során teljesen ismeretlen hölgyek, szemben a kamerával, az első néhány mondat után zokogva meséltek életükről, problémáikról, kilátástalan helyzetükről.
A kiválasztott 10 nő legtöbbje teljesen átlagos konfekció mérettel rendelkezett, mégis "bányarémnek", kövérnek, amorfnak, csúnyának gondolta és mondta magát. A jelek azt mutatták, hogy itthon is sokakat foglalkoztat ez a probléma, ami főleg a fejekben működik!
A műsor igazi célja az volt, hogy ezt a nagy utálatot, szégyenérzetet, dühöt megváltoztassuk, amit a hölgyek sajátmaguk iránt éreztek. Nem küldtük őket plasztikai sebészhez, nem fogtuk őket drasztikus diétára, s bár az egészséges táplálkozás és mozgás nagyon fontos, nem gondoltuk, hogy ennek a műsornak az a célja, hogy megkínozzuk őket. Ha úgy érzik, hogy elég erősek lefogyni, vagy minden nap kocogni, akkor majd megteszik. Nekünk az volt a fontos, hogy bebizonyítsuk, mindenkiben van szépség, minden alak, egy duci is, lehet vonzó, minden arc bájos, ha nem ellenséges, megbántott tekintet ül a közepén. Azt szerettük volna, ha elhiszik, hogy nem attól lesznek nők, ha 90-60-90 lesz a méretük, s erre talán a legjobb példa Soma volt, aki nagyon sok pozitív energiát szabadított fel a "lányokban".
Karácsony után megnéztem a Vígszínházban Mozart Varázsfuvolájának a bemutatóját, amit egy fantasztikusan bölcs mesének tartok. A két főszereplőnek egy sor próbán keresztül kell magát újra és újra meghaladnia, gyengeségein túlhaladni, hogy a végén beavatást nyerjenek a Bölcsesség templomába. Arra gondoltam, hogy ez a műsor egy kicsit hasonlít erre a szituációra. A kényelmetlen szembenézés a tükrökkel ( amit sok hölgy kitiltott az életéből ), a szembesülés a problémákkal, az elfogadás próbája, majd a fizikai megszépülés élménye egy nagyon izgalmas út, amit hölgyeink bejártak, persze mindenki a saját ritmusa, személyisége szerint. Az utolsó próba, az akt fotó is erről szól. Ha elhitte magáról, hogy ducin is, striákkal is bájos, nőies és vonzó, megmerte mutatni azt a testet, amit előtte szégyenkezve rejtegetett. Volt aki kész volt rá és volt, aki még nem.
Boldog Újévet kívánok! Márk
Lakatos Márk a Tejben-vajban vendégbloggere, posztjait a Viasat3 támogatja. A Szeretem a testem korábbi adásai megtekinthetőek itt.
