Barbie ma ötven éves, boldog születésnapot neki, pedig csak egy baba. 1959. március 9.-én három dollárért kezdték el árulni New Yorkban a képen látható Barbie Millicent Roberts nevű tinimodell babát, amelyből az első évben háromszázezer fogyott.
Amikor én voltam Barbie-korú, akkor kommunizmus volt Magyarországon és bár tudtunk Barbie-ról, egyet jelentett a nyugattal, vagyis a Milka-csokival, a gombnyomásra nyitható tolltartóval és a bécsi utakkal, amelyek egyikét sem engedhettünk meg magunknak. Cili nevű osztálytársam néha kölcsönadta a Barbie-ját, amit álmélkodva forgattam, mit sem tudva arról, hogy túlzottan nőies idomai örökre megnyomoríthatják önképemet, és az a veszély leselkedik rám, hogy onnantól örökre a 90-60-90-es akarok lenni.
Cili egy tapodtat sem mozdult mellőlem, így játszani nem tudtam rendesen Barbie-val, ami komoly frusztrációt okozott, míg be nem toppant egy oldalági amerikai nagybácsi és kezembe nem nyomott egy példányt a nyolcvanas évek legvégén. Derékig ért a szőkesége és leopárdmintás kezeslábasba bújt a vadító teste (mármint a Barbie-é, nem a nagybácsié) és nagyon örültem neki, de nagyon hamar meg is untam, mert rájöttem, valójában igen kevés dolgot lehet vele játszani azon kívül, hogy százszor levetkőztetjük, megnézzük, mi van a ruha alatt, aztán visszaöltöztetjük, és néha esetleg kiszedjük, aztán visszarakjuk a testrészeit.
Önnek mi a legkedvesebb, legérdekesebb, leggusztustalanabb Barbie-s élménye? Felgyújtotta? Babusgatta? Szeretgette? Felaprította? Írja meg.
Az alábbi videóban az elmúlt 50 év Barbie-s stílusváltozásait követheti nyomon:
(Képek: Barbie.com, videó: Reuters)
