"Nem iszom többet, mert az alkoholtól mindig tüsszögök" - szokta mondani az egyik nagybátyám, és valóban, nála a szeszfogyasztás első következménye nem a szalonspicc, hanem az, hogy tüsszögni kezd. "Kösz, de nem merem megkóstolni" - rázta a fejét egy olasz ismerősöm, amikor magyar különlegességként Túró Rudival kínáltam. Kiderült, hogy mogyoró-allergiája van és a számára veszélyes anyagot a csokibevonat nyomokban esetleg tartalmazhatja. Egy korábbi munkahelyemen az egyik kolleganő minden tejet tartalmazó étel fogyasztásakor bekapott egy pici pirulát, mondván, hogy laktózérzékeny. Döbbenetes módon másfél éven belül két másik, vele együtt dolgozó kolleganő is "elkapta" ezt a betegséget. Én meg szinte kínosnak éreztem, de persze igazából büszke voltam rá, hogy semmilyen kajára nem vagyok allergiás.
Egy bajom mondjuk van: kb. 20 éves korom óta minden télen ekcémás lesz a kezem. Van, amikor folyamatosan fáj-lüktet, és hiába kenem, annyira kiszárad a bőr, hogy ha ökölbe szorítom a kezem, felreped és vérzik. A sebes részt persze minden iszonyúan csípi, főleg pl. a narancs leve hámozáskor, de önmagában a hideg is. Bőrgyógyásznál két egymást követő évben voltam, hümmögött, adott másmilyen kenőcsöt és minden maradt a régiben. Úgyhogy többet nem mentem, csak decembertől márciusig szenvedtem.
Pontosan két éve, így március elején volt, hogy már éppen kilábaltam a kritikus korszakból, amikor egyik este éreztem, hogy hiába múlt el a tél végén, bizony jön vissza a kezemre az ekcéma. És akkor hirtelen, kb. 6-7 évnyi kínlódás után rájöttem: aznap este néhány hét kihagyás után vettem megint narancsot. Amikor nem ettem, elmúlt, amikor újra vettem, visszajött. Pár nap alatt kikísérleteztem és bebizonyosodott, hogy citrusallergiám van.
Érdekes módon azonban csak a bőröm nem bírja ezt a gyümölcsfajtát. Enni ugyanis ehetem. Csak akkor jön ki az ekcéma, de akkor szinte azonnal, ha a narancs savas leve a bőrömhöz ér evés vagy hámozás közben. Ha olyan pakolást raknának rám, mint a fenti képen látható nőre, estére valószínűleg belehalnék a fájdalomba. Az egésznek a vicces következménye azonban mindössze annyi, hogy amióta rájöttem, hogy allergiás vagyok, gumikesztyűben pucolom és fogyasztom narancsot. Citromlevet pedig, fájdalom, de inkább üvegeset veszek. És azóta semmi bajom.
Legfeljebb olyan furcsa jeleneteket rendezek időnként, mint amikor a múltkor az (egyébként nem szívem csücske) Trófea étteremben gyümölcshöz támadt kedvem, és meg kellett kérnem valakit, hogy pucoljon nekem egy narancsot. Majd ott a zsúfolt vendéglő kellős közepén szép akkurátusan késsel, villával elfogyasztottam a gerezdeket.
Annyi bizarr ételallergia van még - önt is sújtotta valamivel a természet?
