Bukok pár dologra a gasztronómián és az autókon kívül, amiket így, saját névvel blogolva inkább nem fejtenék ki, de egy reszelős, rekedtes, mély férfihang közte van. Szerencsére jól választottam embert, ebben is van otthon részem, de attól még elalélok egy-egy jó idegen hangtól. Vannak kedvenceim is, hallgassák meg őket szeretettel. Garantálom, megcsinálják a napot. Hogy férfi olvasóink se szenvedjenek, lesz penge verda is, sőt:
Talán ebben nem lesz nagy egyetértés, mert verhetetlen kedvencem kissé téma-specifikus, viszont Richard Hammond kiváló példa a külsőtől független beindító hangra. Nyugalom, nem kell sokáig kibírni a piroskocsis videót, már 0:34-nél, ahogy azt mondja khourrvettt, hát kész vagyok. Nem 0:15-nél, az semmi, várják ki a 0:34-et. Khoúúúrrrrvetttt.
Még egy brit pasi: Clive Owen. 3:35-nél: Well ma’am I wouldn’t like to put you in any danger… tegye fel a kezét, akinek nem lett spontán peteérése!
És még csak nem is ez a legjobb BMW kisfilm, hanem emez, de itt Clive Owen nem sokat beszél. Aki pedig nem ismerné a sorozatot, írja be a youtube-ra: the hire.
Jason Statham szexi londoni akcentusa és a filmekben még reszelősebbre erőszakolt hangja alap a műfajban.
Alan Rickman. No comment.
És Kulka János. Aki mellesleg egy igen szép férfi.
Önök, Uraim? Bírják a búgó női hangot? Vagy a rekedtet? Vagy inkább a csipogásra buknak?
