Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha háborúra nem is, de a taxisblokádra biztosan emlékeztek.
Ha háborúra nem is, de a taxisblokádra biztosan emlékeztek. Egyelőre csak gáz és válságpánik van, de agytornának nem rossz, mit spájzolnál be háborúra?
Nekem a blokád Cegléden volt meg, de ne gondoljátok, hogy ott nem volt semmi. Pláne, hogy a balhé sűrűjében megharapott a szomszéd kutya. Mert a testemmel védtem kicsi, de annál nagyobb önbizalommal rendelkező foximat; Csibészt. Csibész pár évre rá egy másik utcai harcban találta meg, amit egész életében lelkesen keresett, már fogatlanul akart megölni egy fogakkal rendelkező ellenfelet és a dolog fordítva sült el. De vissza a blokádhoz, amikor még kutyám is volt; anyám kocsival átverte magát a kordonon (a mai napig előttem a kép, a taxik-traktorok előtt tíz centivel üresben túráztatja a dízel pözsót és vérben forognak a szemei), miközben a szorítókötés ellenére csendesen dőlt a lábamból a vér, a helye máig megvan, de nem ez vágott el a modellkarriertől. Anyám a kórház után máson is pörgött; feltöltötte a spájzt. Nem kicsit. Vett lisztet (nem baromság) cukrot (nem baromság), de zsákszám, sok zsírt (több éves távlatban, nyáron baromság) és lefagyasztott úgy egy mázsa kenyeret és egy hektó tejet (tényleg, háborúban, van áram?) aztán vártuk a véget. Nem jött el, a benzin pedig volt már 300 forint is, ami csak azért tűnt fel, mert egy tizesért fél tank benyát kaptam.
Én máshogy csinálnám. Zsír mellé olaj, mert az tovább eláll, nyáron sem avasodik meg. Liszt alap, de inkább kukoricaliszt, cukor szintén, sok rizs is kell és rengeteg víz, pláne egy bérházban. Tej, kenyér kizárt, esetleg sűrített tej és halkonzerv, de az mázsaszám. Az élesztő gyorsan romlik, de az élesztőpor nem. Nati barátnőm mondja; gyufa és tényleg, vagy ti tudtok tüzet csiholni? Hosszú távra berendezkedve egy kézi daráló, majd a valahonnan beszerzett zsák búzát, kukoricát lisztesíteni. Ecet, majd mondom miért, és kell egy kis pálesz is, hátha műteni kell, vagy inni. Só, bors, mert attól hogy bombáznak, miért is ne fűszerezzünk? Elállni elállnak. Ez igaz az alja bolti majonézekre is, csupa műanyag, eláll mindörökké, cserébe energiadús. Pár doboz vitamintabletta is jól jöhet, amikor már évek óta nincs gyümölcs.
Mellesleg vegyetek majd igazi szappant is, mert az jó hajra, bőrre, ruhára és edényre is. De gondoljatok arra, amikor a szappan elfogy, legyen csak meg az egy üveg tetűirtó.
És mit tegyünk majd a körúton talált pár napos lótetemből kinyert, kissé szagos hússal?
Na, most jön az ecet: Egy darabig egy gigantikus roma kolóniával osztoztunk egy gangos bérházon (olcsó volt az albérlet, gondolhatjátok) ahol a vezérmama (az öles kamaszokat úgy gépelte fél kézzel, öröm volt nézni) télen is pacsker-fehér zokniban kint szokott főzni a lebetonozott udvar közepén, és szívesen beszélt is róla. Mondjuk mindenről. Tőle tudtam meg, ha büdös a hús (mert a dögkútról hozták a Pistáék, akik Nyíregyen laknak és …) akkor ecettel lehet segíteni rajta. Tehát, a körúti lórostélyost áztassátok pár órára ecetbe, megszűnik az büdösnek lenni.
Ecet kell. Aztán jöhet bármi, igaz, nehezemre elképzelni a harmadik évezredben egy bombázós évekig tartó lövöldözős háborút errefelé.
A témának jelentős irodalma van, elég csak beírni a google-be, vagy rákeresni az amazonon; wartime cooking.
