Gyakran esik szó a Tejbenvajban blogon luxusról, méregdrága kiegészítőkről vagy éppenséggel 30 milliós kampányruhákról.
Gyakran esik szó a Tejbenvajban blogon luxusról, méregdrága kiegészítőkről vagy éppenséggel 30 milliós kampányruhákról. Néha azonban mi is leszállunk a földre. A Velveten ezért például már hagyománya van a budapesti turkálók feltérképezésének. Korábban bejártuk már a Blaha környékét, feltúrtuk a Kálvin tér vonzáskörzetét, a Belváros second hand boltjait, legújabb turkálókommandónk keretében pedig szemrevételeztük a novemberben nyílt használt ruha áruházat, a Kaméleont. 
Míg sokan azért vásárolnak turkálóban, mert új, márkás ruhákat nem is engedhetnének meg maguknak, másokat ezzel szemben nem a szociális helyzetük, hanem sokkal inkább turkálószenvedélyük űz újra és újra a pincékben rejlő kincsek felkutatására. Akkoris, ha éppen nincs szükségük semmilyen új ruhára, rendszeresen elzarándokolnak kedvenc turkálóikba és élvezettel esnek neki a ruhahalmoknak már csak a kincsvadászat hangulata miatt is, sokszor pedig üres kézzel vagy csak egy-két gondosan megválasztott gyöngyszemmel távoznak, természetesen nagyon büszkén. Azonban az sem ritka, hogy az alacsony árak és a vadászat öröme sem tudja meghatni a vásárlókat: vannak, akik már a használtruha gondolatától is irtóznak és kizárólag vadiúj, még nem hordott ruhákat hajlandóak megvenni, nekik pedig valószínűleg a leárazások okoznak hasonló kéjmámort.
Arra vagyunk kíváncsiak, Önöket mi hajtja a turkálókba vagy éppen mi az, ami visszatartja? Árulják el, melyik a kedvenc lelőhelyük és mi volt eddig a legértékesebb kincs, amit a ruhabálákból halásztak? Mi az, amit soha nem vennének használtan és mi az, amit simán? Régóta furdalja már az oldalunkat az is: vajon férfiak is járnak turkálókba vagy ez szigorúan női műfaj?
