Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mexikót és annak konyháját alaposan megtesztelt szerzőtársammal beismertük magunknak, hogy nem hagyhatjuk ki az Arriba Taqueriát.
Mexikót és annak konyháját alaposan megtesztelt szerzőtársammal beismertük magunknak, hogy nem hagyhatjuk ki az Arriba Taqueriát. Igaz, hogy a gyorsétterem már az év elején kinyitott, de van mit mondani róla. Például azt, hogy a finnyásnak is bejön, és ügyesen kísérli meg hozni azt, ami Mexikóban magától megy: a friss avokádó, a zamatos koriander Magyarországon nem magától értetődő, és a tortillát sem frissen őrölt kukoricalisztből készítik, és nem az utca porát évtizedek óta belélegző vaskövön sül. Az Arriba Taqueria ebből a vesztes pozícióból indul és nem is szerepel rosszul.
Anna szerint itthon képtelenség a mexikói ízeket tökéletesen összerakni. „Latin-Amerikán kívül reménytelen a helyzet, próbálkozni lehet, sőt érdemes, amire jó példa az Arriba és rossz példa volt a Speedy Burritos, ha még emlékszik valaki arra a borzadályra. A Speedyben láttam turmixolt édeskukoricakonzervet erős pistával elkeverve, mexikói kukoricaleves néven. Majd ha a ketchupos lebbencs olasz ragú, majd akkor…fúj. Ilyesmiről szó sincs az Arribában.
Igaz, hogy más a víz íze és más illata van a levegőnek, az alapanyagok idegensége Magyarországon még az olasz ételeket is elrontja, pláne a mexikóit. Ennek ellenére az Arriba a kedvenc tacómat, a Taco al Pastort is bevállalja. A pácolt húsból, friss ananászból, sok friss korianderből és apróra vágott hagymából készült tacójuk nagyon jó (420 Ft), de a tortilla nem az, tönkreteszi a jó tölteléket. Száraz, morzsállik, törik, amit azért sem értek, mert már van az országban egy szenzációs, ipari és házi mennyiségeket is kiszolgáló tortilla-forrás, talán ott kéne vásárolni. (Nuevo Progreso címen fut, minden mexikói konyhával próbálkozóknak melegen ajánlom.) Vagy csak kiszáradt a jó alapanyag, a lényeg, hogy nem megfelelő az állaga.”
A gyorsétterem külseje mindenkinek bejön, a fehér falon a vidám, sárga festmények és a Frida Kahló-s poénok helyesek. Bár én Annával ellentétben nem jártam Mexikóban, nekem nagyon texmexnek tűnik az étterem, olyan hangulattal és felhozatallal, amit mondjuk egy bostoni gyorsbüfében tapasztalnánk. Csak mondjuk kétszer olyan drágán, hiszen ez a fajta étel Amerikában fillérekért kapható. A vegetariánus burritó ára 1120 Ft, és mindent pakolhat bele az ember: rizst, babot (én mondjuk a babpürének jobban örülnék, mint a sima főtt babnak), tejfölt, sajtot, salátát, jalapeno paprikát, sorolhatnám még. Sikerült olyan nagy adagot készíttetnem, hogy azt hittem, csak a felét tudom együltő helyemben megenni, de az ízek meggyőztek, hogy folytassam.
Annának hiányoznak a taqueriák nélkülözhetetlen kellékei, „külön kis tálban salsa verde, salsa roja és apróra vágott hagyma, koriander. A nagy pultnál lehet kérni, de egész Mexikó az asztalon tartja, és menet közben ízesítesz, ahogy érzed. Talán logisztikai okok miatt nem így csinálják, meg akkor tanítani kéne a népet, miért van, hogy kell. A személyzet egyébként hozza a mexikói figyelmes, kedves és precíz vendéglátást, pedig magyar srácok dolgoznak. És a kis műanyag kosár tálalószett is telitalálat.”
Kipróbáltuk a Jalapeno Poppers névre keresztelt előételt/sznekket (6 db 990 Ft). Friss, ropogós, belül folyós sajttal töltött csípős paprikát képzeljünk el, amire jól esik egy korsó sör - mellesleg kapható is négyféle mexikói import 950 Ft-ért. Szakértő asztaltársam megjegyzi, hogy „nem a legjobb minőségű sajttal töltötték a jalapenót, de Mexikóban is tömbösített sárga zsírsajttal készítik. Ott mondjuk nem az Arriba Kentucky-stílusú bundáját használják, palacsintatésztában sütik a töltött paprikát, de illik hozzá a roppanós bunda, szerintem jobb így. A tejföllel kevert ketchup tévedés, sima tejföllel kell kérni, de lehet úgy is.”
Mivel a teszt idején meglegyintett a nyári vírus, vitaminbombára vágyott a szervezetem, ezért teszteltem a ház frissen facsart narancslevét. Tényleg friss volt, tényleg narancslé, és bár az ára kissé borsos (3 dl 580 Ft), jól esett a hatalmas hőségben. Anna horchatát, azaz rizsszörpöt ivott, amiről azt gyanította, hogy porból van kikeverve, de „házit a hazájában se sokat látni, ettől eltekintve az édessége pont jó, nem gejl” (3 dl 450 Ft). Ha valaki nem kedveli a fahéjpor uralmát, az viszont legyen elővigyázatos és szóljon a pultosoknak, hogy csak finoman. Értékelés: 3/5, a száraz tortilla és a viszonylag magas büféárak miatt. (Fotók: Péter Anna)
