Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egymást érik a gasztronómiai rendezvények a héten: a torkos csütörtök után Mangalica fesztivál lesz a hétvégén a városligeti Vajdahunyad várában, ingyenes belépéssel. Ahogy a kínálatot elnézzük, lesz mit enni (és inni is), így akiknek nincsenek skrupulusai a disznóhússal szemben, azoknak mindenképpen ott a helyük.
Egymást érik a gasztronómiai rendezvények a héten: a torkos csütörtök után Mangalica fesztivál lesz a hétvégén a városligeti Vajdahunyad várában, ingyenes belépéssel. Ahogy a kínálatot elnézzük, lesz mit enni (és inni is), így akiknek nincsenek skrupulusai a disznóhússal szemben, azoknak mindenképpen ott a helyük. Nyilván nem csak mi érezzük úgy, hogy a húsfogyasztás egyre szalonképtelenebbé válásának egyik fő vesztese a disznóhús, még ebben a mi hagyományosan sok sertést fogyasztó országunkban is. Így érezhetik minden bizonnyal a termelők is, akik a közönség nemzeti érzésére is apellálva a mangalicának, ennek az, ehm, ízig-vérig magyar fajtának külön rendezvényt szerveztek, hátha sikerül kicsit visszatornázni a disznók rohamosan csökkenő renoméját. A világ első mangalica-populációja azonban eközben áthajózta az óceánt - a disszidáló disznók története a hajtás után.
A sztori ott kezdődik, hogy egy amerikai házaspár, bizonyos Heath és Zuzana Putnam élete úgy alakult, hogy egy bankos állás érdekében "Európába" kellett költözniük. Ausztriában ettek először - ahogy ők írják - mangalitsát, és annyira ízlett nekik, hogy jópár évvel később, amikor visszaköltöztek hazájukba, alapítottak egy sertésneveldét, és elhatározták, hogy az Amerikában addig még ismeretlen bolyhos szőrű fajtával fogják benépesíteni. Ez meg is történt, de nem olyan régen, mint gondolnánk: az első mangalica-termékek csak most januárban kerültek az amerikai vásárlók elé (addig csak néhány exkluzív étterem szolgált fel a tengerentúlon ebből a fajta sertéshúsból készített ételeket, különlegességként).
Mindezt onnan tudjuk, hogy megtaláltuk az amerikai mangalicatenyésztő pár Wooly Pigs, azaz bolyhos disznók című honlapját, valamint kifejezetten jópofa és olvasmányos blogját, tele "cuki" malacos képekkel és sok-sok angol szöveggel. A pesti mangalicafesztivált ők is ajánlják egyébként, de azért nem tartjuk valószínűnek, hogy amerikai olvasóik közül túl sokan fognak Pestre repülni a rendezvény kedvéért. Ön büszke lenne rá, ha a disznóinkról végre híresekké válnánk Amerikában?
