Kedves olvasónk, hasonlítsa össze a fenti két képet! Mindkettőn egy-egy hiányosan öltözött, gyönyörű nő szerepel, mégsincs kétség afelől, hogy a férfiak túlnyomó többségének a bal oldali fog jobban tetszeni, míg a nők valószínűleg a jobb oldali fényképet nézegetik inkább kedvtelve. Elgondolkodtunk azon, vajon miért van ekkora szakadék az erotikus- és divatfotózás között. Talán ugyanis nem magától értetődő, hogy e két világnak ilyen roppant távol kell állnia egymástól.
Ez a karambolos kép például a legújabb DSquared-kampányból való, és bár süt belőle az erotikus töltet, tele van szétterpesztett meztelen combokkal és extázisban hanyatt dőlő nőkkel, valamitől mégis egyértelmű, hogy ez valójában nem "erotikus" fotó, hanem divatcéllal készült. Ezzel szemben tessék belepillantani az alábbi fehérneműreklám-előzetesbe, ami a férfidivatot hivatott népszerűsíteni, és tessék azt tapasztalni, hogy a hölgyek világával ellentétben ez a klip egyáltalán nem áll távol a férfiszépséget bemutató erotikus termékek megközelítésétől. Sőt, ha nem lenne ilyen jól bevilágítva a felvétel, joggal hihetnénk, hogy egy többszereplős melegpornó-jelenet bevezető képsorait látjuk.
A női divatfotók minden bizonnyal szándékosan különböznek ennyire a nőket bemutató erotikus felvételektől. Mert bár egy hölgy nyilvánvalóan szeretne vonzó és szexi lenni, a közgondolkodás szerint lealacsonyító lenne, ha mindezt olyan módon tenné, ahogy az olajat önt a férfiak piszkos fantáziájának tüzére. A nők gyönyörűek szeretnének lenni, de mindezt egy határozottan deszexualizált formában - azaz még mindig jobb, ha dísztárgynak, mintha kurvának nézik őket. Egy nő úgy szeretne szexi lenni, hogy az igazi szextől közben biztonságos három lépés távolságban maradjon.
Ez talán inkább oka, mint következménye annak, hogy a divattervezők (és -fotósok) túlnyomó többsége meleg. Ők képviselik ugyanis az átmenetet: képesek a nőkre férfiszemmel nézni, de ezt mégis egy teljesen szexualitásmentes szemszögből teszik, amire egy hetero pasi egyszerűen biológiailag képtelen. Ebből adódik az a különbség is, ami miatt a csúcson levő szupermodellek alkatilag annyira távol állnak az erotikus modellek testfelépítésétől, sőt, a legtöbbször arcberendezésétől is. Úgy látszik, a hetero férfiak kamerája az esetek többségében kurvásít - ez pedig a nőknek nem kell.
Madonna kb. 1994. környékén lezárult munkásságától Terry Richardson pornós kampányaiig (lásd pl. a fenti Sisley-képet) sok-sok kísérletet láttunk arra, hogy a "divatos" és az "erotikus" szavak valamilyen szinten szinonímákká válhassanak. Az állóvizet mindenképpen sikerült felkavarniuk, de igazi áttörés nem volt - a nőknél legalábbis. Nem így a férfiaknál, akikből lassan már mindent meg lehet mutatni, a legkülönbözőbb módokon kompromittáló helyzetekben is. És hiába lesznek ezek a képek a melegnél is forróbbak, egy pasi, úgy tűnik, akkor sem lesz "kurvás", ha alsógatyában tűri, hogy egy egyenruhás börtönőr a gumibotját próbálgassa rajta. A videóban szereplő adoniszok akármit is tesznek, - talán testük tökéletességénél és erőt sugárzó voltánál fogva - nem fogjuk úgy érezni, hogy alávetett, megalázó pozícióban lennének, ezáltal vonzóak maradnak a heteroszexuálisok számára is.
Pornót a férfiaknak, divatot a nőknek, mindkettőt a melegeknek - ez megy a mai szépségszakmában és annak egyre nagyobb felületeken megjelenő reklámjaiban. Meddig marad ez még így? Ha ön meg van vele elégedve, akkor minden bizonnyal még sokáig. Tényleg, ön meg van elégedve? Túl szexinek találja például a fenti Dsquared-képet, vagy éppen hogy nem elég erotikusnak, ha már úgyis tele van meztelen modellekkel? Kíváncsian várjuk fejtegetéseiket.
