Nem ugratás, nem tévedés, nem április 1., nem photoshop, nem génkezelt, nem mutáns, nem festett: tényleg van lila krumpli, tényleg úgy néz ki, mint a képen, és tényleg lehet belőle például krumplipürét is csinálni.
Nem ugratás, nem tévedés, nem április 1., nem photoshop, nem génkezelt, nem mutáns, nem festett: tényleg van lila krumpli, tényleg úgy néz ki, mint a képen, és tényleg lehet belőle például krumplipürét is csinálni. A lila krumpli, francia hangzású néven vitelotte, Peru környékéről származik, ami egy annyira távoli ország, hogy ez a különleges termék nem hogy hozzánk, de Európa egyéb tájaira se igen érkezett még el. Mi az olasz Alpokban találkoztunk vele, ahol szintén ritkaságnak számít, és gyakorlatilag nem ismeri senki, csak aki termeszti. Itthon fél éve még lehetett kapni a Culinárisban, kilóját hétszáz forintért.
És ha már találkoztunk vele, meg is kóstoltuk, ráadásul volt hozzá szerencsénk püréformátumban is. Az íze (lehet, hogy csak a színhatás miatt) némileg a cékláéra emlékeztet, bár szakértő források azt is hozzáteszik, hogy a közönséges burgonyánál krémesebb is. Pürén kívül rendkívül dekoratív krumplisaláta is készíthető belőle, van, aki meg gnocchinak gyúrja be előszeretettel. Mi mindenesetre alpesi vendéglátóinknál főtt kolbászkákat (cotechino, a kép bal felső sarkában) ettünk hozzá. Ugyan nemzetközileg csak 2008. lesz a burgonya éve, de nem bírtunk volna addig várni ezzel a poszttal.
