Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A 10.
A 10. Lakástrend és Design kiállítás madeinhungary részlege szombat estére kedves, kompakt divatbemutatót szervezett a látogatóknak. A Tejbenvajban különítménye érdeklődve figyelte a kifutót, és majdnem elégedetten távozott.
Kattints a képekért!
„Nekem a Marton-Végső tervezőpáros tetszett a legkevésbé.”
„Nekem ők tetszettek a legjobban” – a párbeszéd három perccel az eseményt követően hangzott el, és azért kezdjük ezzel, hogy szemléltessük, mennyire szubjektív társasjáték a divattervezés, és hogy mennyire nincs értelme ízlésről vitatkozni.
Az már az elején feltűnt, hogy a meghívásos alapon működő divatbemutatón nem volt egyetlen férfi designer sem, csak csupa-csupa nő. Ezt furcsállottuk. A végén pedig azon lepődtünk meg, hogy összességében egészen vállalhatóak voltak a látottak.
A sort a már Bécsben is gyökeret eresztett Artista nyitotta meg lenge, buggyos elemekben gazdag kollekciójával. Mint mindig, most sem tudunk rossz szót szólni róluk: épp megfelelő mennyiségű kreativitás, arányos szabások jellemezték új kollekciójukat.
A Nati (100% pure idea) ruháiról is könnyedség jutott eszünkbe: tüll, fodor, szállongó, rétegzett anyagok. Megoldási láttán gyakran jutott eszünkbe a tatu nevű páncélos állat.
Az Eclectick az a tervezőbrigád, melynek definiálása mindig nehézséget okoz: alapvetően kedveljük, hogy bevállalós színeket és formákat társítanak egymás mellé, de néha már túlontúl legós és infantilis. De azért még épp menő.
Végre egy Gesamtkunstwerk! – kiáltottunk fel a Kam cha tka kollekcióját látva. Annyira egységben volt a brand neve, a felvonuló modellek és a háttérzene (5'Nizza: Soldat). Kedveltük a fekete-sárga illetve fekete-technózöld kombókat, de még a tajgába illő terepszíneket is. Példás kémnőruha divat.
Nagyon izgultunk, hogy vajon az Aquanauta kijött-e a matyóhímzés bűvöletéből, és ha igen, vajon mibe ment bele 2007-ben. Örömmel jelenthetjük, hogy most vörös-fekete-szürke kárómintában nyomulnak, kollekciójuk azt a pillanatot örökíti meg, amikor az urban wear megkörnyékezi az irodisták egyenruháját.
Sziráczky Brigittától műalkotásokat vártunk ruhák helyett, és nem is kellett csalódnunk: szép színpadias alkalmi viseleteket láttunk. Nála a duhajkodást az anyagok gyűrése és szaggatása jelentette, merész báli alternatívát kínálva a következő szezonra.
A Márton-Végső tervezőpáros kapcsán csak annyit jegyeztem fel, hogy „a fetish és a pret-a-porter találkozása”. A kollekcióban feszülő ezüstnadrágok, tüllre applikált arany és ezüst berakások tűntek fel. A társaságomban lévő iparművész nem ismerte korábban a designereket, és a látottak alapján középkorú asszonyokra tippelt. Nem tévedett.
A Blue HH Paprika az etno életérzést értelmezte újra az Aquanauta után másfél évvel. Ők ugyanis blue jeansba mixelték a magyaros stílust, átemelve a lovaglónadrágot és a lópokrócot a divat szeszélyes világába.
