Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az, hogy a por miből áll, számos tényezőtől, így a lakás elhelyezkedésétől is függ.
Egy elterjedt városi legenda szerint a lakásban felgyülemlő por nagyobb részt elhalt emberi bőrből képződik, ez azonban erős túlzás. Bár való igaz, hogy a porban elhalt hámsejtek is találhatók, számos további komponense van, amelyek részben beltéri, részben kültéri eredetűek.
Miből áll a por, és hogy kerül a lakásba?
A Canadian Centre for Architecture egy felmérés keretében 1025 lakásból gyűjtött pormintákat ólomszennyeződések nyomai után kutatva. Ebből nemcsak az derült ki, hogy ólmot szinte csak régebbi ingatlanokban lehet találni (ami azzal függhet össze, hogy az ólomfesték alkalmazását az 1970-es években betiltották), hanem az is, hogy a háztartási por milyen sokféle anyagból épülhet fel.
A listán az elhalt bőrsejtek mellett homokszemcsék, rostok, ásványi anyagok, pollenek, hamu- és koromszemcsék, festék- és építőanyagok, penészgombák, baktériumok, rovarmaradványok, illetve haj- és bőrfoszlányok is szerepelnek. Egy másik felsorolás pedig megemlíti a textíliákról leváló szöveteket, a szilárd tárgyakról lemorzsolódó darabkákat, a növényi maradványokat, valamint a poratkák ürülékét is.
Az egyes összetevők aránya háztartásonként változhat.
Egy új építésű házban például nagyobb arányban lehetnek jelen az építési anyagokból származó részecskék, míg egy forgalmas úthoz közeli lakásban több kültéri szennyeződés rakódhat le. De a gyakran idézett adat, miszerint a házi por 70-80 százalékát elhalt emberi bőrsejtek alkotják, a legtöbb ingatlan esetében egész egyszerűen nem reális.
Egy 2009-es tanulmány azt állapította meg, hogy a vizsgált lakásokban a por összetevőinek 60 százaléka beltéri, 40 százaléka pedig kültéri eredetű, de az előbbi halmaz sem csupán hámsejtekből áll, hanem a különféle szerves anyagoktól kezdve az építőanyag-maradványokig sok másik komponenssel egészül ki.
Mennyi elhalt bőrsejt lehet a porban?
Az American Chemical Society adatai alapján egy átlagos felnőtt naponta körülbelül 500 millió elhalt bőrsejtet veszít el, ami a gyakorlatban 0,03–0,09 grammos mennyiségnek felel meg. Ez nem tűnik soknak, de azért nem is kevés. Annyira nem, hogy Mary Roach „Packing for Mars” című írása szerint az 1960-as években a holdra szállásra irányuló törekvések részeként lefolytattak egy kísérletet, melynek résztvevői két hétig nem fürödtek, ezzel azt szimulálva, hogy a bőr és annak olajai felhalmozódva milyen problémákat szülhetnek egy apró űrkapszulában.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az elhalt bőrsejtek nem válnak teljes egészében porrá. Egy részük a fürdés vagy zuhanyozás során a lefolyóban köt ki, vagy ha nem, akkor lerakódik a ruhákra, míg végül a mosógép kiöblíti belőlük.
Egyébként az, hogy otthonodban elhalt hámsejteket hagysz magad után, nem is feltétlenül olyan rossz dolog. Egy 2011-es tanulmány úgy találta, hogy a por magasabb koleszterin- és szkvalénszintje (ami a bőrben található olajokra vonatkozik) alacsonyabb beltéri ózonszinttel jár. Ez azért is érdekes, mert az ózon tüdőirritációt okozhat.
