A pezsgősüveg szájába dugott kanál vajon a tudomány szerint is hatásos módszer a buborékosság megőrzése céljából?
A pezsgőt gyakorta fogyasztók talán kapásból tudják már a választ a kérdésre, hogy vajon a felbontott pezsgősüveg szájába illesztett teáskanál tényleg segít-e bent tartani a buborékokat az italban. A többi, alkalmi pezsgőző ember számára azonban izgalmas lájfhekknek hangzik, amelyet izgatottan próbál ki minden szilveszter alkalmával, de mivel az év többi napján nem fogyasztja ezt a nemes italt (kivéve persze esküvők alkalmával, de az megint más tészta), így nincs is valódi referenciaalapja arra, hogy vajon tényleg annyira jól működik-e ez a trükk, mint ahogy hírlik. Szerencsére a tudomány ennek a kérdésnek is rég utánajárt már.
Hogyan érdemes tárolni a pezsgőt?
Többféle „buborékos bor” kategória is létezik, amelyek közül csak az egyik a pezsgő. A palackban mérhető nyomás alapján sorolhatók be gyöngyözőbornak (3 bar alatti nyomás), habzóbornak (3-5 bar) és pezsgőnek (5 bar felett). Ez utóbbi kategóriából is talán a legnépszerűbb a száraz lehet, hiszen sokan szeretnek ezzel koccintani az újévre.
A tárolását tekintve már a felbontás előtt is érdemes több figyelmet szentelni a pezsgőnek. Egyrészt, fontos számára az alacsonyabb hőmérséklet, másrészt az is, hogy az a hőmérséklet egyenletes maradjon, ezért jobb nem a garázsban vagy a konyhában tárolni a palackot.
A hűtőszekrénybe csak a tervezett felbontás előtt 3-4 nappal érdemes betenni, és akkor is inkább fektetve, mert az álló helyzet nem tesz jót a buborékoknak.
Ebben az esetben fogyasztás előtt körülbelül negyedórával érdemes kivenni a hűtőből, hogy az ízek szempontjából legideálisabb hőmérsékleten fogyaszthassátok el.
Pezsgőbb marad a pezsgő a kanáltól?
Városi legendaként terjeng a felbontott pezsgőről, miszerint a csőrébe helyezett kanál – egyes források szerint mindenképp ezüstkanalat kell bevetni a siker érdekében – megakadályozza, hogy a buborékok kiszökjenek az üvegből. A megfejtést már 1994-ben megtalálták. Kétcsoportnyi felbontott pezsgőt vizsgáltak meg öt különböző lezárási módszer mellett és 12 Celsius-fokon történő, 48 órás tárolás után: az egyik csoportban az üvegekben 500 milliliternyi, a másikban pedig 250 milliliternyi italt hagytak. Mindkét csoportban voltak teljesen fedetlenül hagyott üvegek, ezüst teáskanállal ellátottak, rozsdamentes acélból készült teáskanállal ellátottak, valamint parafa dugóval és koronadugóval (amit a sörösüvegeken láthatsz) lezártak.
Az eredmények egyértelműek voltak.
A legmegfelelőbb felbontás utáni tárolást a parafa dugós és a koronadugós változat jelentette minden szempontból.
Az eredeti üvegben található nyomás csak 10 százalékkal csökkent ezek mellett, szemben a nyitott vagy kanalas verziók 50 százalékos csökkenésével. A lezárt üvegek súlya 48 óra után sem változott, míg a többi esetben jelentősen csökkent ez is. Illetve a szakértők kóstolópróbáját sem állta ki a kanalas és a nyitva maradt pezsgő, ugyanis a felbontás után lezárva tartott pezsgők pezsgősebbek és élénkebbek maradtak, noha ezekben a változatokban is érezni lehetett az oxidáció bizonyos jellemzőit.
Összességébentehát a kanalas megoldásról kiderült, hogy nem több városi legendánál: sem a pezsgő ízét, sem a buborékosságát nem őrzi meg jobban, mint ha felbontás után lezárnák az üveg tetejét. Éppen ezért érdemes lehet beszerezni egy rendes pezsgőzárót, ha még másnap is szeretnénk a lehető legjobban kiélvezni az ital ízvilágát.
