Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ha egyszer kirándulást terveznél az észak-afrikai Szahara-sivatagba, akkor napközben sok vízre és naptejre lesz szükséged. Éjszaka viszont inkább egy vastag dzsekinek veszed majd hasznát.
Miközben a Szaharában nappal átlagosan 38 Celsius-fok körül alakul a hőmérséklet, addig éjszakára mínusz 4 fokig hűl a levegő – derül ki a NASA adataiból. Vajon miből adódik a jelentős különbség? És az élővilág hogy képes megbirkózni ezzel az extrém hőmérséklet-ingadozással? Cikkünkből mindkét kérdésre választ kaphatsz.
Van valami a levegőben
Pontosabban inkább nincs. A LiveScience szerint a száraz klímájú sivatagokban – melyek a Föld területének 35 százalékát fedik le – a nappali hőség és az éjszakai hideg váltakozása két kulcsfontosságú tényező kombinációjára vezethető vissza: ez a homok és a páratartalom. Kezdjük a homokkal, amiről tudni kell, hogy kevésbé tartja meg a hőt. Ezért amikor találkozik a napsugarakkal, a talaj felső rétegeiben lévő homokszemek részben elnyelik, részben pedig visszaverik a hőt a levegőbe – számolt be 2008-as jelentésében a NASA pasadénai laboratóriuma. A homok tehát napközben túlhevíti a levegőt, éjszaka viszont gyorsan kiengedi az eltárolt hőt, így mivel nincs napfény, ami újra felmelegítse, a környezet hidegebb lesz, mint előtte.
Ez ugyanakkor önmagában még nem szolgál magyarázattal a jelenségre, hiszen a homokos trópusi tengerpartokon éjszakánként nem kell kabátot viselni. A drámai hőmérséklet-változás fő oka valójában az, hogy a sivatagban rendkívül száraz a levegő. Az olyan régiókban, mint a Szahara vagy a chilei Atacama-sivatag, a levegő páratartalma gyakorlatilag a nullával egyenlő, ami azért lényeges, mert a víz kiemelkedő hőtartó képességgel rendelkezik.
A levegőben lévő pára egyfajta láthatatlan takaróként működik, ami megakadályozza, hogy a hő a légkörbe kerüljön, írja a World Atlas. Ha a levegőnek magasabb a páratartalma, több energia kell ahhoz, hogy felmelegedjen, ám egyúttal több időbe is telik, míg az energia eloszlik és a környezet lehűl. A sivatagban ezzel szemben a páratartalom hiánya miatt a levegő gyorsabban melegszik fel, de éjszaka éppen ilyen hamar le is hűl.
Az élővilág már megszokta
A sivatagi élőlények megtanultak alkalmazkodni a szélsőséges hőmérsékleti viszonyokhoz, így a vízhez jutáshoz és az élelemszerzéshez képest ez nem jelent akkora kihívást számukra – mondja Dale DeNardo, az Arizonai Egyetem kutatója, aki a sivatagi élővilág tanulmányozására specializálódott.
A sivatag legelterjedtebb és legváltozatosabb állatcsoportja, a hüllők például hidegvérűek, ezért nem kell állandó energiát fektetniük testhőmérsékletük fenntartására. Ezt az energiát ezért más hasznos tevékenységekre, így vadászatra is fordíthatják. Számukra előnyös a kicsi méretük is, ami lehetővé teszi, hogy nappal árnyékos zugokat keressenek, éjszaka pedig meleg szikláknál húzzák meg magukat.
A nagyobb, melegvérű állatok, mint a tevék azonban nem tudnak elbújni a nap elől, és nem is engedhetik meg maguknak, hogy a testhőmérsékletük lecsökkenjen. Nekik az jelenti a túlélés zálogát, hogy vastag zsírrétegük és szőrzetük szigeteli a testüket, megakadályozva, hogy napközben túlzottan felmelegedjen, illetve éjszaka hőt veszítsen.
A madarak megint más kategóriába esnek. Ők a nedvesség elpárologtatásával vezetik le testükről a hőt, csakúgy, mint az emberek a verejtékezéssel, vagy a kutyák a lihegéssel. A keselyűk például nemes egyszerűséggel levizelik a lábukat, hogy lehűtsék magukat. A madarak olyan szempontból könnyebb helyzetben vannak, hogy repülve nagy távolságokat tudnak megtenni, így akadály nélkül eljuthatnak a vízforrásokhoz.
A legnagyobb próbatétellel a sivatagi növények néznek szembe, mivel nem tudnak mozogni, viszont érzékenyek a szélsőséges hőmérsékleti viszonyokra. A sivatagi kaktuszok éppen ezért tüskéket növesztenek és méreganyagokat termelnek, hogy megvédhessék az eltárolt vizüket. A fagypont alatti hőmérséklet ettől azonban még visszafordíthatatlan károkat okozhat a szöveteikben, így csak azokon a területeken nőnek, ahol az éjszakai mínuszok legfeljebb mindössze néhány óráig tartanak.
A klímaváltozás átírja a játékszabályokat
A kutatók még vizsgálják, hogy a klímaváltozás hogyan érinti a száraz vidékeket, illetve azok élővilágát, de az már most látszik, hogy milyen hatásokkal kell számolni. A kalkulációk alapján a legtöbb sivatagban átlagosan 3-4 fokkal emelkedhet a hőmérséklet. „Az éjszakák melegebbek lesznek, de ez nem annyira rossz, mintha a nappalok lennének melegebbek” – mutatott rá DeNardo.
A nagyobbik gond, hogy a klímaváltozás kihathat az éves csapadékmennyiségre, amitől az állatok léte függ. „Kevésbé lesz konzisztens, így előfordulnak majd viszonylag nedves és viszonylag száraz évek is. De még ha a legtöbbször a nedves forgatókönyv érvényesül is, már egyetlen szárazabb év is komoly problémákat szülhet.”
