Kevés dolog létezik a világon, ami jobban izgatná a macskát, mint a lézermutatóból származó piros fény, melyet valódi megszállottsággal, fáradhatatlanul képes kergetni, amíg véget nem vetsz a mókának.
Oké, a macska láthatóan élvezi a játékot, és valószínűleg számodra is szórakoztató látni, ahogy kedvenced magasabb fordulatszámra kapcsolva a lézer után szaladgál, de vajon ez milyen hatással van rá? És egyáltalán mi az oka annak, hogy egy piros fénypontot ennyire vonzónak talál? Az élet nagy kérdéseit taglaló sorozatunkból kiderül!
A zsákmányt látják benne
A lézerfény a zsákmány mozgását szimulálja a macska számára, így az felkelti a figyelmét és az elfogására sarkallja. Ez a játékos magatartás a fiatal egyedekre jellemző, de megfigyelhető az idősebb, lakásban élő macskáknál is – mutat rá dr. Stephanie Borns-Weil, a Tufts Egyetem állatorvosi központjának szakembere. Hiába gondolod tehát, hogy neked van a legcukibb cicád, aki a légynek sem tudna ártani, ugyanúgy megvannak benne azok a ragadozó ösztönök, mint vadon élő őseiben. Ebben rejlik a lézeres játék sikere is, hiszen felszínre hozza a késztetést, hogy levadássza a prédát. De vajon nem gyanús neki, hogy a piros pont, amit üldöz, egy kicsit sem emlékeztet egérre vagy bármilyen más állatra?
Nos, dr. John Bradshaw, a Bristoli Egyetem állatorvos-tudományi karának munkatársa szerint a macska máshogy érzékeli a lézermutató fényét, mint az ember. Bár előre néző szemei miatt a távolságot ugyanúgy képes érzékelni, a hasonlóságok itt nagyjából véget is érnek. Olyannyira, hogy igazából nem is a lézer színe számít, mert azt fehérnek vagy sárgának látja. A valódi ok inkább az, hogy a szeme másképp kapcsolódik az agyához, ami érzékenyebbé teszi a mozgásra.
„Ez lehet a lézermutató fő vonzereje is: a mozgás rendkívül csábító a macska számára. Még ha úgy is tűnik, hogy stabilan tartod, közben enyhén remeg a kezed, ami már elegendő lehet, hogy felkeltse a figyelmét.”
Jóból is megárt a sok
A Howstuffworks szerint egyes állatorvosok úgy vélik, hogy a lézeres játék pszichésen megterhelő lehet a macskának, hiszen valami olyasmit üldöz, amit soha nem kaphat el, így akár a neurózis kockázata is fennállhat. Bradshaw azonban más álláspontot képvisel:
„A macska amúgy is állandóan „vadászik” a játékaira, de az a tény, hogy valójában soha nem tudja megölni őket, láthatóan nem zavarja. Lehet, hogy némelyik egyed túlzottan is a lézer megszállottjává válik, így szükség lehet bizonyos korlátok felállítására, de egy átlagos cicánál kiválóan biztosítja mindazt a mentális és fizikai ingerlést, amire szüksége van.”
Ezzel egyetért a másik szakember, Borns-Weil is. Mint mondta, a fő gond nem az, hogy miként bírod mozgásra a macskát, hanem az, hogy egyáltalán rábírod-e. „Az elégtelen stimuláció komoly problémát jelenthet a macskáknak, hiszen ők alapvetően magányos vadászok, akik idejük nagy részét kisebb zsákmányállatok után kutatva töltik a természetben.”
Az állatorvos ettől függetlenül nem javasolja, hogy csak úgy kiengedj egy szobacicát a szabadba, hiszen elcsaphatja egy autó, vagy akár ragadozók áldozatává is válhat. Szerinte elegendő, ha olyan körülményeket teremtesz, hogy kiélhesse az ösztöneit. Ennek több eleme is lehet: beszerezhetsz például egy játékos etetőt, kereshetsz egy biztonságos helyet, ahonnan megfigyelheti a kinti vadvilágot, illetve különféle mászó- és búvóhelyeket biztosíthatsz számára. És igen, a szakember szerint néha beleférhet egy kis lézeres játék is.
