Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egyre több háztartásban bukkannak fel víztisztító berendezések. A Tudatos Vásárlók Egyesülete ezért utánajárt, hogy a különféle készülékekkel milyen szennyeződéseket lehet kiszűrni, illetve nem rendeltetésszerű használatuk esetén kell-e valamilyen egészségügyi kockázattal számolni.
A csapvízben lévő szennyeződések miatti aggodalom mellett sokféle oka lehet annak, hogy valaki víztisztító beszerzésén töri a fejét. Van, aki például a víz klóros ízét, szagát vagy a vízkővel kapcsolatos problémákat próbálja orvosolni. Mások hulladékmentességre törekednek, vagyis az ásványvízfogyasztást szeretnék kiváltani vele. A víztisztító azonban nem olcsó mulatság, ezért a vásárlás előtt több szempontot is érdemes figyelembe venni.
Milyen előírások vonatkoznak rájuk?
Az egyesület szerint az úgynevezett „hálózati víz utótisztító kisberendezések” a 201/2001.(X.25.) Kormányrendelet alapján engedélykötelesek, ezért kizárólag az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) által jóváhagyott termékek közül szabad vásárolni. Hogy melyek tartoznak ide, arról a forgalmazónál, a helyi Kormányhivatalok Népegészségügyi Főosztályainál vagy a Nemzeti Népegészségügyi Központnál (NNK) lehet érdeklődni (vizosztaly@nnk.gov.hu).
A szabályozás szerint a forgalmazónak kötelessége feltüntetni a termék biztonságos használatával kapcsolatos tudnivalókat a mellékelt útmutatóban. Nem árt ellenőrizni például, hogy a kiszemelt berendezés engedélye kizárólag a hálózati vezetékes víz utótisztítására vonatkozik-e, vagy kiterjed a kútvíz tisztítására is.
Tudni kell, hogy a víztisztítók használata számos potenciális veszélyforrást rejt, és nem csupán az engedély nélküli készülékek esetében. A kisebb berendezések 3-6 havonta karbantartást, fertőtlenítést és szűrőcserét igényelnek, melyeknek az elmulasztása ronthatja a víz minőségét, és ez oda vezethet, hogy többet árthatnak, mint amennyit segítenek.
A HVG 2009-es tesztjéből kiderült: a legtöbb vízszűrőben már rövid használt után is különféle baktériumok jelennek meg, amelyekből bőven jut a megszűrt ivóvízbe is – különösen a nagy nyári hőségben. Az OTH ezért azt javasolja, hogy a szűrőket 2-3 havonta érdemes cserélni.
A rendeltetésszerű használat teljes mértékben a fogyasztó felelőssége.
Hasonló egészségügyi kockázatot rejt a pangó vízben megjelenő nitrit, vagy az olyan specifikus problémák, mint a fordított ozmózissal működő készülékeknél az ionmentes víz fogyasztása, illetve az ezüstözött aktív szénnél az ezüst kioldódása a vízbe.
Milyen anyagokat lehet velük kiszűrni?
A klórral szemben elengedő lehet a csapvíz folyatása is, ám a jellegzetes szag és íz néha sehogy sem akar eltűnni. Ilyen esetben egy egyszerű kancsós szűrő is megoldást jelenthet. Az arzén vagy ólom kiszűréséhez viszont már komolyabb berendezés szükséges.
A kancsós víztisztítók cserélhető szűrői általában aktívszén-szűrőt és ioncserélő gyantát tartalmaznak. Az előbbi szerepe, hogy megköti az oldott szerves anyagokat, ezért nemcsak a klóros mellékízzel, hanem más kellemetlen ízekkel, szagokkal is hatékonyan bánik el. Mikrobiológiai védelmet csak a szénszűrő ezüstözése nyújthat a rendszernek, ám ahogy fentebb már szóba került, itt fennáll az ezüst kioldódásának veszélye (aminek tolerálható koncentrációja felnőtteknél 0,1 mg/l, míg csecsemőknél mindössze 0,01 mg/l!)
Az ioncserélő gyanta a vizet lágyítja, méghozzá teljes kalcium- és magnéziumtartalmának feláldozása nélkül. Ez már csak azért is hasznos, mert a fontos nyomelemek jobban felszívódnak a vízből, mint az élelmiszerekből vagy táplálékkiegészítőkből. A kancsóval szűrt víz további előnye, hogy a vízkő eltávolításával nem károsítja a kávéfőzőt, a vízforralót vagy a vasalót, meghosszabbítva a gépek élettartamát.
Az egyesület megjegyzi, hogy a szűrős kancsót lehetőleg a hűtőben tárold, majd tartalmát 24 órán belül fogyaszd el, illetve gondoskodj a szűrő rendszeres cseréjéről. Így minimalizálhatod a nitrit megjelenését és a baktériumok elszaporodását.
Mire jók az aktívszén-töltetű szűrők?
Ezek között vannak csapra és mosogató alá szerelhető, illetve a bemenő víz kezelésére alkalmas változatok is, amelyek a szénszűrő mellett mechanikai szűrővel, vízlágyító gyantával vagy természetes ioncserélővel (zeolit) is rendelkezhetnek.
Előnyük, hogy csökkentik a klór és szerves anyagok mennyiségét, lágyítják a vizet, illetve a készülékben lévő ezüstözés, KDF (réz-cink ötvözet) vagy UV-lámpa révén gátolják a baktériumok elszaporodását.
A készülékek ára 20-70 ezer forint között mozog, amibe gyakran a mechanikus előszűrő és a mikrobiológiai védelmet is nyújtó ultraszűrő is beletartozik. Ha ebből a kategóriából választasz, fontos, hogy az egészségügyi kockázatok elkerülése érdekében mindig tartsd be a gyártó karbantartási javaslatait, vagyis ügyelj a szűrő cseréjére, a pangó víz eltávolítására, valamint féléves időközönként iktass be egy fertőtlenítést is.
Hogy működik a fordítottozmózis-technológia?
Az ozmózis az élő szervezetek egyik alapvető működési mechanizmusa, melynek során a víz a félig áteresztő membránon (sejtfalon) keresztül a hígabb oldatból a sűrűbb felé igyekszik. A folyamat nyomás hatására megfordul, ami létrehozza a hígabb oldatot, vagyis a tisztított vizet – ezt nevezzük fordított ozmózisnak (RO).
A technológiát alkalmazó berendezések zárt rendszerben működnek, amely nyomás alatt, egy membránon préseli át a már több lépcsőben előszűrt vizet. Az utóbbi feladatot rendszerint kétféle szűrő végzi: egy mechanikai, ami távol tartja a szilárd lebegő részecskéket, és egy aktívszenes, ami a klórt, klórszármazékokat és a szerves anyagokat szűri ki.
Ezután következik az 0,0001 mikron méretű RO-membrán, ami visszatartja a vízben lévő összes fizikai és kémiai szennyezőanyagot, valamint a biológiailag aktív szervezeteket is. Az aktívszén-utószűrő pedig az esetlegesen jelen lévő oldott gázt is kiszűri, ami javít a víz ízén. A készülékhez tartozik még egy bakteriális védelmet biztosító egység, illetve a viszonylag lassú tisztítási folyamat miatt többnyire egy steril puffertartály is.
Mivel a berendezés az emberi szervezet számára fontos anyagokat is kiszűri, lényeges kiemelni, hogy a kezelt víz nem felel meg az ivóvízre vonatkozó magyarországi előírásoknak. Ezért is szükséges az úgynevezett visszasózás, amit a gyártók általában visszasózó patronnal vagy a kezelt és kezeletlen víz megfelelő arányú keverésével, vagyis by-pass rendszerrel oldanak meg. Mindkét megoldásnak megvannak a maga hátulütői. Miközben a visszasózó partonnál előfordulhat, hogy a vízkeménység nem éri el a minimálisan előírt szintet, addig a by-pass rendszernél az eltávolítandó anyagok egy része kisebb mennyiségben visszakerül a vízbe.
A készülék karbantartásához az elő- és utószűrők évenkénti cseréjén túl 2-4 évente – az adott típustól, illetve az átfolyatott víz mennyiségétől és minőségétől függően – az RO-membránt is cserélni kell, továbbá nem lehet megspórolni a rendszeres fertőtlenítést sem. Egy ilyen termék ráadásul már komolyabb befektetést igényel: ára 50 ezertől több százezer forintig terjedhet.
Mit kell tudni a vízlágyítókról?
Az egyszerű felépítésű, jellemzően nagyobb méretű vízlágyító készüléket a mosogató alá szokták beszereltetni, de ritkább esetben bemenő víz kezelésére is használják. Ez a kategória leginkább akkor javasolt, ha meg akarod védeni a háztartási gépeket a vízkőlerakódással szemben. Bár az automatikusan beállított regenerálás a baktériumok elszaporodása ellen is védelmet nyújt, a lágyított víz ásványi anyagokban nagyon szegény, ezért ivóvízként fogyasztani nem ajánlott. A vízlágyító készülékek ára 100-200 ezer forintról indul, de a márka és a kapacitás függvényében akár jóval magasabb is lehet.
Milyen speciális víztisztítók vannak?
Az ivóvíz kapcsán a legnagyobb aggodalomra az arzén, az ólom vagy a nitrát jelenléte adhat okot. A speciális víztisztító berendezések és kiegészítők épp ezek kiszűrésére hivatottak, ám beszerzésük előtt mindenképp érdemes utánajárni, hogy rendelkeznek-e hatósági engedéllyel.
Egy népegészségügyi projekt keretében jelenleg összesen nyolc, elméletben ólom eltávolítására is alkalmas készülék vizsgálata zajlik, ám olyan termék egyelőre nincs, amit hivatalosan is engedélyeztek erre a célra. Az eredmény júliusra várható, és a tervek szerint augusztusban a pontos feltételekkel együtt a projekt weboldalára is kikerül.
Hogyan válasszak ennyi lehetőség közül?
A legolcsóbb megoldást egyértelműen a kancsós víztisztító jelenti. Előnye, hogy hordozható, használata egyszerű, és a palackos vízhez képest gazdaságosabb is: 1 liter szűrt víznél nagyjából 10-20 forintos költséggel lehet számolni (amit a vízdíj, a szennyvízdíj, a tisztítóberendezés és a szűrők beszerzési költsége is befolyásolhat). Egy 4 fős család ötéves vízfogyasztását alapul véve a szűrőcsere évente 20 alkalommal esedékes, ami az öt évre körülbelül 200 ezer forint kiadást jelenthet.
Az aktív szenes vízszűrők ára 10 és 50 ezer forint között mozog. Mellettük szól, hogy kisebb a méretük, könnyű a beüzemelésük és szűrőjüket ritkábban kell cserélni, így hosszú távon kevesebb költséget vonnak maguk után, hátrányuk viszont, hogy elkélhet hozzájuk egy szakember segítsége, illetve használatuk során a váltócsapon könnyebb megfertőzni a rendszert.
A karbantartás az RO-membrános változatoknál a legkörülményesebb – bár ritkábban van rá szükség –, és ezek a szűrők egyben a legköltségesebbek is. Ha betartod a gyártó javaslatait, vagyis az elő- és utószűrőket legfeljebb 6 hónap után, a membránt pedig 2 évente cseréled (ha egy 4 fős család fogyasztásából indulunk ki), 6 hónap alatt 15 ezer forintos kiadással kalkulálhatsz, ami 5 év alatt 200 ezer forintra jön ki. A napi költség így 110 forint – nagyjából ugyanannyi, mint a kancsós vízszűrőknél.
Ha érdekel, hogy a csapvízben milyen szennyeződések fordulhatnak elő, és a laboratóriumi vizsgálat alapján van-e félnivalód tőlük, olvasd el alábbi cikkünket is:
