A legtöbb gyakorlott háziasszonynak van egy kész válasza a klasszikus palacsintaproblémára, miközben akár több jó megoldás is lehet a kérdésben. Az egyik a cukor, amitől valóban nagyobb eséllyel ragad le a tészta. És mi a többi?
Utánajártuk, mi okozhatja a rejtélyes, visszatérő, bosszantó leégést és leragadást.
Lehet, hogy a serpenyő nem oké: a teflon is szuper, ám egy klassz, bejáratott öntöttvas serpenyő kevés zsiradékon is meggátolja az aranyszínűre sülő palacsinta letapadását. Ezekből egyet kizárólag palacsintasütésre szabad használni, és az öregek szerint mosás helyett inkább eltörölni kell. Az újonnan vásároltat az első használat előtt kend be olajjal, majd égesd ki a mellékelt utasítás szerint.
Talán jó a serpenyő, de régi: ha megkopott a tapadásmentes bevonat, az is vezethet a palacsinta letapadásához.
Lehet, hogy a zsiradékkal volt a gond: legalább az elején, legalább egy kevés olajnak egyenletesen be kell vonnia a serpenyőt, így biztosan elkerülöd a leragadt tésztát. Zsírban sütve még kisebb az esély a leragadásra.
Ha pedig oda is ég, akkor magas hőfokon sül, vagy vajban sütötted, ami túlhevült, mire a tészta a palacsintasütőbe került. A langyos hőfok sem oké, mert nagyobb eséllyel szakad és ragad le a palacsinta, ha nem elég forró a palacsintasütő. A legjobb, ha sütéskor előbb felforrósítod, majd kissé visszaveszed a hőfokot a palacsinták sütése előtt.
