A közhiedelem szerint kiradírozza a tintát – pedig sajnos nem.
Az általános iskolai időszak legfontosabb státuszszimbóluma a tolltartó után mindenképpen a radír – legalább azóta, hogy piacra kerültek az illatos verziók. Manapság pedig ezerféle radírt lehet venni, aminek néha a szépség után csak másodlagos funkciója, hogy jól radíroz-e. De a narancssárga-kék radír kitörölhetetlen a radírok világából.
Nem szép, és a legtöbben rosszul is használják, de mégsem lesz sosem hiánycikk ez a radír. A félreértést az okozza, hogy a kék, sokkal durvább tapintású radírról úgy hírlik, ki lehet a tollal vétett hibákat kijavítani. Aki már próbálta, annak rosszabb esetben kiszakadt a papírja, kicsit jobb minőségű papír esetében pedig az anyag vastagsága miatt működhetett, hogy bár a felületét és ezzel együtt a tintát lesmirglizte, azért maradt még alatta egy kis felület, amire akár írni is lehetett. Alapvetően nem nevezhető globális sikernek a kék radír, mert nem igazán ment az üzenet, hogy mivel lehetne megmagyarázni a létezését, és a legenda szerint néhány gyártó beletörődött abba, hogy az emberek tollal írt szövegeket akarjanak vele eltüntetni, sőt még kis piktogramokkal is jelölték, hogy a tollal is elbánik.
Mire való igazából?
Alapvetően ez is arra jó, hogy a ceruzát kiradírozd, illetve eltüntesd a foltokat, amiket a rozsdaszínű radír hagy. Felmerül persze a kérdés, hogy akkor eleve miért vesz ilyet valaki olyan radír helyett, ami nem maszatol, de erre nem tudjuk a választ. Másrészt arra is jó a kék vége, hogy a keményebb, vastagabb papírról radírozzuk ki a ceruza nyomát, vagy akár durvább, érdesebb felületről is le tudd szedni a nemkívánatos firkákat.
Mivel radírozod a tollat?
A legtöbben hibajavítóval, ami meg kell hagyni, nem nevezhető egy diszkrét és észrevehetetlen megoldásnak. Pedig sok házi praktikát ajánlanak, hogy eltüntesd a tintát. Ilyen például a fogkrém és fogkefe vagy a borotvahab és a fogkefe kombinációja, ami szintén nem biztos, hogy megkíméli a vékony papírt.
