Örömmel tapasztalom, hogy az olyan, rohanással előkészített ünnepeken is egyre nagyobb szerepet kap a környezettudatosság, mint a karácsony vagy az éppen közelgő húsvét. Eldöntöttem, hogy idén búcsút intek a zacskós tojásfestékeknek, helyettük természetes alapanyagokat vetek be.
Az elmúlt egy évben arra törekedtem, hogy minél környezettudatosabban éljek. Kiderítettem, hogyan lehet etikusan öltözködni, és hogy lehetséges-e csomagolásmentesen élni. Húsvétkor sem szeretnék letérni erről az útról, ezért elhatároztam, hogy nagyanyáinkhoz hasonlóan a tojásfestéshez idén olyan természetes anyagokat használok, amiket bármelyik háztartásban fel lehet lelni, nincsenek műanyag csomagolásban, nem termelek velük évezredekig bomladozó hulladékot, ráadásul a használatuk után meg is lehet enni őket. Kipróbáltam, hogy vajon tényleg zöld lesz-e spenóttól a tojás, leteszteltem a céklát, kísérleteztem kurkumával és káposztával, és kiderítettem, hogy versenybe szállhatnak-e a hagymával.
A tojásfestő technikám alapjául Schell Sali-Réka és Tahin-Röszler Judit Négy évszak vidéken című könyvében található tanácsok szolgáltak. Minden szín esetében két csésze vizet forraltam fel – ha kellett, később pótoltam az elpárolgott mennyiséget – a hozzávalókkal együtt, majd kis lángon további fél órát főztem őket. Utána leszűrtem a folyadékot, hozzáadtam két evőkanál ecetet, majd reggelig áztattam benne két-három tojást. A festékek alapjául szolgáló hozzávalókat hatékonyságuk és színük alapján rangsoroltam.
5. Spenót – zöld
Bevallom, hogy a spenótban már az elején kételkedtem, nehezen tudtam elképzelni, hogy majd fűzöldre festi a tojásokat, de azért adtam neki egy esélyt. A leveleket apróra vágtam, majd forrástól számítva fél órát főztem kétcsészényit kis lángon. Nem láttam különösebb változást a víz színében, ennek ellenére leszűrtem egy fehér csészébe. A halványzöld lé minimálisan fogta meg a tojást. Lehet, hogy fehér héjjal nagyobb szerencsével jártam volna, de én ezentúl is inkább csak főzelékben vagy salátákban használom majd a spenótot.
4. Cékla – rózsaszín
A céklától sokat reméltem, mert egyszer kekszet sütöttem vele, az eredmény pedig gyönyörű rózsaszín lett, ráadásul aki evett már céklát, tudja, hogy az égvilágon mindent képes megfogni a fehér ingtől kezdve az asztalig. A tojást viszont nem. A két csésze felkockázott cékla kudarcot vallott. A tojások egy árnyalattal sötétebbek lettek, de a rózsaszínt meg sem közelítették.
3. Kurkuma – sárga
A kurkumában a céklánál is nagyobbat csalódtam volna, ha nem működik, hiszen ha megfog valamit, nincs az a tisztítószer, ami lemossa. Tojásfestékként is jól szerepelt, csodálatos citromsárgára festette a héjakat. Egyetlen szépséghibájuk, hogy foltosak lettek, de ebben leginkább én vagyok a ludas, mivel a két evőkanálnyi kurkumából készült festékben összeértek a tojások, így ott nem tudta befogni őket. Erre a többi színnél is érdemes odafigyelni.
2. Lilahagyma – bordó
Gyerekkori emlékképeim szerint tojásfestésre vöröshagymát használtunk, de én arra voltam kíváncsi, hogy milyen színt nyerhetek ki a lilahagymából. A tojások nagyon szép bordók lettek. Ez a legolcsóbb és leghatékonyabb megoldás – a lila káposzta csak látványában utasította maga mögé –, kétcsészényi hagymahéjjal három tojást festettem be, és tökéletesen elégedett voltam a végeredménnyel.
1. Lila káposzta – kék
A leglátványosabbnak a két csésze felszeletelt lila káposztából készült festék bizonyult. A tojások sötét türkizkékek lettek tőle. Ugyan drágább a hagymánál – még inkább a hagymáról lecsipegetett héjnál –, kevés is elég belőle. A természetes tojásfestékek abszolút győztese.
