A növényeikkel jó hangosan és jó sokáig klasszikus zenét és más hangfelvételeket hallgattató botanikusok szerint ugyanis gyorsabban növekednek és gyorsabban ki is csíráznak a zenehallgató növények. A SciShow szerint viszont korántsem egyértelmű, hogy segít a becézgetés. Vagy legalábbis nem pont úgy, ahogy azt a növényeikkel trécselő hobbikertészek gondolják.
A kaktuszok kiváló pszichológusok
Az viszonylag egyértelmű egyébként, hogy a növények „hallják”, hogy beszélnek hozzájuk. Ez azt jelenti, hogy a szél és az állatok mozgását érzékelő növények tulajdonképpen az 50-500 hertz közötti hangokra is reagálhatnak, ebbe a tartományba pedig beleesik az emberi hang. A hangos zene és zaj más kutatások szerint is befolyással van bizonyos növekedési hormonok szintjére és a gének kifejeződésére, az emberi beszéd hatásáról ugyanakkor már jóval kevesebbet tudunk.
Pedig könnyen lehet, hogy a hallgatóság szerepében kiválóan teljesítő, és a gazdájuk minden panaszát türelmesen végighallgató fikuszok és pozsgások a fecsegő tulajdonosok által kibocsátott szén-dioxid miatt növekszenek, mert így több üzemanyagra tudnak szert tenni. Persze ezt sem vizsgálta senki, szóval ki tudja, van-e benne valami.
Legalább szem előtt vannak
És lehet, hogy egyszerűen arról van szó, hogy azok, akik gyakran leállnak egy gyors csevejre a pálmájukkal, összességében sokkal többet foglalkoznak a növényeikkel, és gyorsabban észreveszik azt is, ha mondjuk vízre van szüksége a kedvencüknek, vagy kártevők jelentek meg rajta. Akár ez is magyarázattal szolgálhat tehát arra, miért bizonygatják annyian, hogy a sok karattyolástól szebbek a növényeik.
