Úgy tűnik, a pénztárválasztásnál érdemes lehet a megpúpozott szekerekkel csapató vevők szélárnyékában átsiklani az áruházi akadálypályán.
Lehet jönni!
Bár az ügyfélhívós megoldás sokat segített a helyzeten, és az üresjárat esetén heves „LEHET JÖNNI!” óbégatásba kezdő pénztárost is elhelyező boltok is díjat érdemelnének, még mindig sok a vevőket órákra befagyó sorokkal őrületbe kergető áruház. Az egysoros megoldások persze nemcsak gyorsabbak, pontot tesznek a folytonos önmarcangolásra is, ha mégis a másik sor lenne a gyorsabb. A minden nap ugyanazt a két nénit dolgoztató közértek esetében ugyanakkor szükség van a taktikázásra. A Science of Us összegyűjtött néhány módszert, amik segíthetnek a pénztár választásban.
Sok kicsi sokra megy
Az emberek hajlamosak olyan vásárlók mögé állni, akiknek csak néhány dolog van a kosarában, egy tavaly megjelent kutatás eredményei azonban azt mutatják, jobban járunk, ha kevesebb sorbanállót és a jól megtömött kosarakat választjuk. A felmérés szerint átlagosan 41 másodpercre van szüksége egy vevőnek, hogy fizessen és eltakarodjon az útból. Egy-egy termék vonalkódjának leolvasása 3 másodpercet vesz igénybe, és ott van persze a köszönés – fizetés – pakolás – tovaporoszkálás jelentette állandó is, ami gyakran több időt vesz igénybe, mint a dolgok lehúzása.
Balra! Balra!
Amennyiben valaki a kevés dolgot cipelő vevők tömegét választja, ezek az állandók összeadódnak, és meghosszabbítják a várakozási időt. Egyéb trükkök is vannak persze, 2 pénztár közül érdemes a bal oldalit választani például, hisz az emberek többsége jobbkezes, és hajlamos abba az irányba indulni, mikor sort választ. Azzal is segíthetünk magunkon, ha úgy helyezzük fel a szalagra a dolgainkat, hogy a vonalkódok a pénztáros kezére essenek, így nem kell majd a sok mütyür irányba állításával bajlódnia. Ha hosszú a sor, bátran támadjunk rá az előttünk állókra: rendezzük el az ő dolgaikat is: köztudott, hogy az emberek imádják, ha idegenek matatnak a dolgaik között.
