A gyorsan növő növények megfojthatják az egész kertet

A kúszónövények például jól néznek ki, amíg oda és addig kúsznak, ahová és ameddig ültetéskor elképzeltük. Szóval, ha úgy döntesz, ilyet szeretnél, mindenképp gondolkozz előre: van, amelyik akár a tetőt is lebonthatja, de cserébe legalább kiirthatatlan is.

A kertjében mindenki szeretne mutatós, gyorsan növő növényeket telepíteni, hiszen a cél az, hogy olyan pihenőterületet hozzon létre, amilyet megálmodott. De ha nem elég körültekintő, könnyen azt veheti észre, hogy a szépséges növényei sebesen terjedő, minden mást maguk alá gyűrő szörnyekké változtak.

A kúszó rettenet

A legtöbb esetben az erősen terjedő növények a kúszónövények. Legalábbis a trombitafolyondár, de ez a Campsis fajok esetében is teljesen helytálló megállapítás. Gyönyörű növény, aminek nagy előnye, hogy valóban igen gyorsan terjed – és a hátránya is ez. Mivel egyetlen év alatt méterekre kúszik, így a karbantartása, ha formát is szeretne neki adni, nem kifejezetten egyszerű feladat.

Azt sok helyen leírják a trombitafolyondárral kapcsolatosan, hogy a házfalak mellé csak jól átgondolva ültessük. Bár valóban látványos zöld leveleivel, és a hajtások végén fürtökben nyíló piros, vagy sárga, trombitaszerű virágaival, de megállíthatatlan. Ha nem figyel rá kellőképpen, akkor felkúszik a tetőre, befurakodik a cserepek alá és szétnyomja őket, beázással fenyegetve a házat. Az agresszív terjedés azonban nem csak felfelé valósul meg. Sarjai a kertben szinte mindenhol felbukkannak, ezzel tönkretéve a gyepet. De ha nem veszi észre őket idejében, akkor a cserjéket is megfojthatják, így valóban gondolja át az ültetését.

shutterstock 457897810

A megállíthatatlan fű

Ez elsőre egészen jól hangzik, de sajnos nem a puha, kellemes tapintású gyepről van szó. A bambusz – mely szintén fűféle – egy elképesztően jól alkalmazkodó növény. Mára a világon szinte mindenhol elterjedt, és előnyös tulajdonságai miatt előszeretettel ültetik is. Egyébként remek energianövény is, hiszen egyes fajai akár 1-2 év alatt is akkorára nőnek, hogy azokat kivágva remek fűtő- és építőanyaghoz lehet jutni.

A kertekben a sövénynek ültetett bambusz a jellemző, ami nemcsak gyorsan elzárja a kíváncsi pillantások elől a kertet, de kifejezetten látványos is. Hátránya, hogy tarackol, vagyis megállíthatatlanul terjed a gyökérzete, és minduntalan sarjak ütik fel a fejüket mindenhol. A bambusz ráadásul nagyon szívós növény, nem állítja meg sem a beton, sem a járólap. Ha ültetni szeretne, akkor érdemes kb. 1,5 méter mélyen fémlapokkal körülbástyázni a gyökérzetét, mivel ezeken nem tud keresztülnőni.

shutterstock 204058981

Impozáns, de mérgező és kiirthatatlan

Aki szereti a gyorsan növő fákat, de nem akar nagy árnyékot a kertbe, a bizton számíthat az ecetfára, illetve a Rhus fajokra. Nem nő kifejezetten nagyra, és a lombja sem tömött, inkább ernyőszerű, szigetes növekedésű. Virága nemcsak mutatós, de hatalmas is, és igen sokáig lehet benne gyönyörködni. A törzse, főleg a friss ágak kellemes, puha tapintásúak a rajtuk lévő szőröktől.

Csakhogy két kellemetlen tulajdonsága is van. Az egyik, hogy nedve mérgező, bőrirritatív, így metszése csak kesztyűben történhet. A másik, hogy gyökérzete erősen terjed, és sarjai sűrűn megjelennek. Ha ki is vágja a fő növény, a földben maradó gyökerekből akkor is sarjadzik, és muszáj lesz néhány havonta a kis facsemetéket is eltávolítani éveken keresztül - vagy kicserélni a talajt, hogy a gyökérmaradványok is eltűnjenek.

shutterstock 293974841

"Bár ma már ritkán ültetjük, a bálványfa (Ailanthus) terjedhet gyorsan a kertben. Manapság a kerítések tövében, magról nőnek fel példányok belőle, melyeket, ha a megjelenésük évében nem húzzuk ki gyökerestül, nehezen irtható gyomfává növekszenek. Tarackol is, a magjai is jól csíráznak. Az ősszel lehulló leveleiből csírázásgátló anyagok jutnak a talajba, melyek a haszonnövények fejlődését is gátolják.

Sokan tartják szépnek, így ültetnek olyan – egyébként akár a természetvédelmi törvény alapján irtandó – növényeket, melyek nehezen tarthatók kordában. Ilyen az évelő aranyvessző (Solidago) és az alkörmös (Phytolacca). Az aranyvessző erősen terjed gyökérsarjakról, és magjai is jól csíráznak, főleg öntözött kertekben. Az alkörmös szinte minden, közép- vagy kötöttebb talajon jól érzi magát. Már első évben erős, vastag és mélyre hatoló karógyökeret nevel, magról pedig nagyon szapora. Utóbbit a madarak is elősegítik, mivel szeretik termését.

Tűzifának ültetjük, árnyékadó fának is kiváló, de sajnos viszonylag gyorsan terjed a fehér akác (Robinia pseudoacacia). A gyökérsarjak gyorsan növekednek, ráadásul tövisesek is. Magjai sokáig képesek a talajban elfeküdni (pihenni), így akár évtizedekig képes egy-egy magonc megjelenni a legváratlanabb helyeken.

A dísznövényként – talajtakarónak – ültetett számos madársbirs szépen piroslik a terméseitől ősszel. Ezeket a terméseket a növény nevéhez méltóan a madarak valóban szívesen fogyasztják, ezért a sövényekben, fák alatt – ott, ahol a madarak szívesen tartózkodnak – a magoncok évről évre újra kelnek.

Száraz, homokos területeken még ma is kedvelt a 70-es évek slágernövénye, az ezüstfa (tévesen olajfa a neve – Eleagnus angustifolia). Az erősen szőrözött, szinte fehér színű növények tövisesek, rendkívül jól sarjadnak, gyökereikről és magról is jól szaporodnak. Nehezen irtható fa, ha rossz helyen van, vagy irtására kerül sor" - mondja Kálmán Kata kertészmérnök, a Kertelünk Kft. ügyvezetője.

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek