A lakásfelújítást a nyílászárók mázolása és a festés után a padló átalakításával folytattuk, a férj nagy örömére. Ez a művelet ugyanis teljességgel elhagyható lett volna, legalább is messze kívül esett a „lakhatóvá tételhez feltétlenül szükséges műveletek” körén. Viszont sajnos az történt, hogy a lánygyereknek shabby chic stílusú szobát ígértünk, de a parketta, az bizony sárga volt. Mármint semmivel sem sárgább, mint a szokásos lakkozott parketták, csak hát ez az árnyalat nem passzolt az elképzelt szoba dizájnjához. Kezdődhetett tehát a parketta felcsiszolása.
A shabby chic stílus egyébként „kopott eleganciát” jelent, amit eredetiben úgy kell elképzelni, mintha valamelyik Brontë könyv filmadaptációjából lépett volna elő: a vidéki Angliában, valaha jobb napokat látott, szép, finom, de most már kopottas berendezés. Ha viszont nincs időnk kivárni, míg maguktól megkopnak a dolgok (és nem fehérre vagy sápadt fagyi színekre festettünk annak idején mindent), akkor kénytelenek leszünk mesterségesen koptatni. Padlót például valahogy így.
Először is le kellett csiszolni a parkettáról a megsárgult lakkréteget. Ami persze nem ment egészen gördülékenyen, például mert csak a csiszológép kikölcsönzésére várnunk kellett két hetet, akkora várólista volt. Aztán eljött a nagy nap - amikor közölték, hogy a gép itt van, csiszolóvásznat viszont sajnos nem sikerült szerezniük hozzá. Nem baj, majd mi! Úgyis benne vagyunk a DIY-ban.
Csak ekkor jöttek a komoly problémák. Kiderült ugyanis, hogy a kölcsönzős padlócsiszoló erősen amortizálódott állapotban van, amit úgy kell érteni, hogy nem lehet vele padlót csiszolni. A hengerről ugyanis, amire a csiszolóvásznat kell erősíteni, egy jó nagy darabon hiányzott az alátét, emiatt állandóan döccent a gép, a csiszolóvászon pedig csak két fordulatot bírt ki, majd elszakadt.
Hát ez így nem fog menni, beláttuk.
Velünk viszont nem lehet szórakozni, ha egyszer rászánjuk magunkat valamire. Úgyhogy vettük a flexet, és egy csiszolókoronggal, kézzel felcsiszoltuk az egész szobát. Mind a 16 négyzetmétert. Rambók vagyunk, igen. Az eredmény kissé egyenetlen, rusztikus lett, de ez külön jól áll a shabby chic stílusnak, mondhatni, követelmény.
Ez után következik a portalanítás, majd egy újabb, kézi finomcsiszolás. Ha az idők során nagyobb rések keletkeztek volna a parkettaelemek között, akkor azokat most érdemes fugázóanyaggal kitölteni, majd száradás után ismét kézzel átcsiszolni. A csupasz fa kezelése csak ez után jöhet.
Jó, de mivel? Mi az a festék, ami csak kicsit fed, de leginkább beszívódik a fába, és átüt rajta a faerezet? Lakbear Zoli tanácsára egy alapozófestéket, a Cellkolor Aquát használtuk, méghozzá vízzel hígítva. És láss csodát, éppen azt a hatást értük el, amit szerettünk volna.
Ez viszont funkcióját tekintve még mindig csak egy alapozó festék, a padlót viszont használnánk, járnánk rajta, meg bútorokat tologatnánk, vagyis eléggé mindenállónak kell lennie. Ezért aztán úgy döntöttünk, hogy kap két réteg lakkot is. Ezzel már vízhatlan is lett, vagyis nyugodtan fel lehet mosni.
Ez után az elején eltávolított szegőlécek pótlása következett. A régiekkel nem foglalkoztunk, nem érte volna meg a munkát a lecsiszolásuk, hanem újat vettünk. Ezt be kell mérni a helyére, a sarkokon pedig gérvágóval 45 fokos szögre fűrészelni, mert ott csatlakozik hozzá a másik 45 fok, ami kiadja a derékszöget (ideális esetben).
A szegőlécet szintén le kell csiszolni, szintén kézzel, majd ez is kapott két réteg lakkot. Simának azért még most sem mondanám, mert a fa kiszőrösödött a lakktól, de ez már úgy marad, látszani úgysem látszik.
Végül roppant büszkék vagyunk az eredményre, nagyon szép lett a padló, pont olyan, amilyet elképzeltünk. Extra feature pedig, hogy – mivel egyenetlen felület –, még a kosz sem látszik meg rajta.
