A leander az egyik leggyakrabban tartott cserepes mediterrán növény, mégis sokan nem tudjak, hogy neveljék ahhoz, hogy igazán szép legyen.
Lassan nincs is olyan háztartás, mely erkéllyel, vagy kertel rendelkezik, és ne lenne benne legalább egy leander.
Persze ez valahol érthető is, hiszen a nyaralások alkalmával, amikor mediterrán területen pihenjük ki magunkat, akkor bizony nem is egy ilyen növénybe futunk bele. Igaz, ezeknél az országoknál vadon, gyomként is nőnek a leanderek, és fának (valóban fának, nem csak kis fa szerű apróságnak) nevelt változatokkal is találkozhatunk. De amíg a mediterrán területeken vígan, és bőven nőnek, addig hazánkban odafigyelést igényelnek ahhoz, hogy valóban szépek legyenek.
Kaspóba vagy kiültetve?
A leander szereti a napot, így mindenképpen olyan helyet keressen neki, ahol bőven kap fényt. Emellett gondoskodnia kell arról is, hogy megfelelően öntözze. Nagy melegben akár napi kétszer is, de a napi egyszeri locsolás mindenképpen ajánlott.
A meleggel a leandernek nincsen semmi baja, ám a gyökereit ne hagyja túlmelegedni, ez ugyanis levélsárgulást és kopaszodást okoz. Hogy ezt elkerülhesse, az erkélyen tegye egy mutatós kaspóba a növényt, kertes ház esetében pedig tavasszal – amikor a fagyok már biztosan nem térnek vissza – cserepestől ültesse ki a kertbe.
Gondozás
A leander gazdagon virágzó növény, ha jól gondoskodik róla. Ez pedig azt jelenti, hogy tápoldattal, és metszéssel is segítenie kell a növény fejlődését.
„Ahhoz, hogy a leander gazdagon virágozzon, az idősebb fácskákat, bokrokat a tél végével kell visszametszeni. A fiatal növények azért szorulnak metszésre, hogy elágazzanak, koronát neveljenek. Ilyenkor ne sajnálja a csemetéket, minél erőteljesebben metszi vissza a leandert, annál gazdagabban virágzik. Igaz viszont, hogy az erős metszés után a korai virágzás kissé későbbre tolódik. Metszés után a vessző végén lévő rügyek hajtanak ki, ezt az ún. csúcsdominancia okozza, amely általánosan igaz a növényekre. Tehát ha a talajfelszíntől távol, csak a hajtás legvégét metsszük vissza, a növény attól még nem lesz bokrosan elágazó, mert csak a legfelső 1-2 rügy fog kihajtani.
Bőségesen öntözze, akár naponta kétszer is, ha a talaj felső rétege száraz a cserépben. A locsolóvízhez hetente adjon tápoldatot, ami szintén a leanderek tápanyag igényének megfelelően összeállított leander, vagy mediterrán növény tápoldat legyen. A téli időszakban hetente, kéthetente locsolja, de csak mértékkel, a tápoldatozást pedig teljesen szüntesse be.
A leandert jellemzően két okból kell átültetni: a földje elhasználódott, kevés benne a tápanyag, illetve azért mert idővel kinövi a helyét, a szűk cserépből kifordulhat, rendszeresen felborul. Szerencsénkre a leanderek bármikor átültethetők, de a tavaszi átültetés a leggyakoribb. Az ültetéshez jó minőségű mediterrán növény vagy citrus földet érdemes használni. Amennyiben egyszerűbb, általános, vagy balkonföldet használ, érdemes hosszú hatású műtrágyát vagy természetes szerves trágyát és jobb levegőzést, lazább szerkezetet biztosító agyag granulátumot is hozzákeverni. Utóbbiból mindig érdemes a cserép aljára egy 5-6 cm-es drénréteget szórni. Ez elvezeti a felesleges vizet, nem rohadnak be a gyökerek. Hogy milyen az ideális méretű cserép, azt nehéz lenne meghatározni, persze általános szabály az átültetéseknél, hogy egy mérettel nagyobb legyen az előzőnél, de a leandereknek nem árt, ha a szükségesnél valamivel nagyobb cserépbe rakjuk őket. Lehet, hogy kicsit több energiát kell ilyenkor fordítania a gyökérnövesztésre, ami befolyásolhatja a virágzás mennyiségét az első nyáron, viszont így nem kell évente átültetni.
A leanderek szaporítása nem bonyolult művelet. Éles késsel, vagy ollóval vágjon le egy kb. 15 cm-es hajtást, alsó leveleit ennek is távolítsa el, majd tegye vízbe. Egy-két hét alatt ez is kifejleszti gyökereit, amelyek már képessé teszik a földben való élethez. Miután kiültette a cserépbe, rögtön ne tegye ki a tűző napra, inkább keressen nekik árnyékosabb fekvést addig, amíg el nem kezdenek hajtani. Ez a jele annak, hogy jól érzik magukat, és hogy a földből is fel tudják már szívni a szükséges vizet, és tápanyagokat” – mondja Boross Dávid, az Oázis kertészet munkatársa.
Tél
A mediterrán területek telei nem igazán vészesek, legalábbis a hazaiakhoz képest. A mínuszok – ha elő is fordulnak – nem kúsznak a 10-es 20-as tartományba, így a leanderek is kibírják a földben. Itthon azonban erre csak enyhe teleken lenne esélyük, azért a növényeket télen védett, 5-6°C-os helyiségben érdemes tartani. A fényre ekkor is szükségük van, de nem kell belőle sok, ahogyan az öntözéssel is csínján kell bánni. 2-3 hetente érdemes mértékkel adni a leandernek a vizet, ám ebben az időszakban a tápozást hagyjuk ki.
Szobahőmérsékleten is áttelel a növény, ám ez sajnos nagyon legyengíti, így fogékonyabb lesz a betegségekre és a kártevőkre. Permetezéssel védekezhet a tetvek és a takácsatkák ellen, de sajnos a nem megfelelően szaporított leanderek esetében a leanderrák is megjelenhet. Ez a levélszélek sárgulásával és deformitásával járó betegség, melyből ugyan ki lehet kezelni a növényt a megfelelő permetszerekkel, de csak hosszas küzdelem árán.
