Ide ültesd és így gondozd a fuksziád, hogy gyönyörű virágokkal ajándékozzon meg: mutatjuk, mit tehetsz a növényedért!
Az erkélyek és kertek rendszerint roskadásig vannak leanderekkel, muskátlikkal és petúniákkal. Ám ha egy kicsit szemfüles vagy, akkor felfedezhetsz itt-ott néhány fuksziát is. Akik szeretik ezt a növényt, azok elsősorban elegáns megjelenése és igencsak bő virágzása miatt teszik. És ezeket a tulajdonságokat valóban hozza is, ráadásul nem is olyan nehéz a tartása, így érdemes beszereznie néhány darabot.
Hová?
A fuksziák szín- és megjelenésbeli változatossága miatt széles skáláról lehet válogatni. Ha helyhiány miatt csak lógatva férne már el az erkélyen, találsz belőle csüngő változatot, ha viszont van hely a cserepeknek, akkor felfelé törekvő változatot is ültethetsz. Ha pedig ki szeretnéd ültetni a kertbe, jó hírünk van: létezik fagytűrő változat is.
A fukszia félárnyékot szeret, így lehetőleg olyan területet keress a számára, ahol a reggeli, vagy a késő délutáni napot kapja. A szellős helyeket részesítsd előnyben, de arra figyelj, hogy a növény az erős szeleket nehezen viseli, könnyen letörhetnek az ágai, tönkremehet a növény.
Hogyan?
A fukszia – bár sokszor illetik a vízi előnévvel – nem szereti a túl sok vizet. Öntözni azért rendszeresen kell, de ha pangó víz áll a cserépben, az könnyen a növény halálához vezethet.
„A nyár folyamán gondoskodjunk a vízellátás folyamatosságáról, ne hagyjuk kiszáradni a fuksziák földjét. Ellenkező esetben a virágzás hetekig szünetelhet. Öntözéskor egyszerre nagyobb mennyiségű vizet adjunk, nedvesítsük át a teljes földlabdát. Kerüljük viszont a pangó víz kialakulását, a fölösleges vizet mindig öntsük ki a cserépalátétből. A fuksziák folyamatos virágtömegük fenntartásához sok tápanyagot igényelnek. Használjunk hosszabb hatású táprudakat, vagy tápoldatokat. Ne trágyázzuk a száraz földet, kerüljük a túladagolást, kövessük a csomagolás utasításait. Csak a fő növekedési időszakban trágyázzuk, a be nem gyökeresedett dugványokat ne tápoldatozzuk.
A fuksziák elnyílott virágai terméssé fejlődnek. Ha nem akarunk magot termeszteni, vagy nem különösen szépek a termések, akkor folyamatosan távolítsuk el az elnyílott virágokat és terméskezdeményeket, ezzel is újabb virágzásra ösztönözve növényeinket. A fuksziák jól tűrik a metszést. Egy kis türelemmel és ügyességgel törzses fácskává, vagy akár cserépben nevelt bonsaijá alakíthatók. A metszés időpontja a kora tavasz, még a hajtások megjelenése előtt. Vágjunk le minden beteg, sérült ágat. Alakítsunk ki levegős ágszerkezetet, kurtítsuk vissza az összes ágat legalább harmadával. A hajtások visszacsípése elősegíti a bokrosodást.
A fuksziák szaporíthatók magvetéssel, de az eljárás nehézkes és a magoncok nem feltétlenül öröklik őseik tulajdonságait (leginkább csak termesztők és új fajták létrehozói alkalmazzák). A fuksziák szaporításának legegyszerűbb módja a zöld dugványozás. A növekedési időszak bármely időpontja megfelelő, de lehetőleg ne a legnagyobb nyári forróságban végezzük. A dugványokat védett, párás helyen neveljük. Magyarországon a fagyérzékeny növényeket nem tanácsos május második fele előtt véglegesen a szabadba vinni. Ha lehetőségünk van rá, kezdjük el korábban fuksziái hajtatását. Hajtatásra egy világos, fagymentes, nem túl meleg (15 Celsius fok körüli hőmérsékletű) és párás helység ideális. Ilyen lehet az üvegház, fóliasátor, világos lépcsőház, üvegezett erkély. Ha ilyen nem áll rendelkezésünkre, akkor a hajtatást májusban kezdhetjük, ekkor azonban a fuksziák később borulnak virágba.” – mondja Boross Dávid, az Oázis kertészet munkatársa.
Télen is a kertben
A télálló fukszia nem éppen cserepes növény: ha jól tartod, akár a 2 méteres magasságot is elérheti, ám ehhez rendszeres öntözés, jó vízáteresztő képességű talaj, valamint rendszeres tápozás is szükséges. Ha azonban mindezeket betartod, akkor a fukszia nem csak bőven fog virágozni, hanem akár sövénynek is nevelhető.
A télállósága azonban nem „tökéletes”, így ha a kertben tervezed a tartását, akkor a téli takarásáról is gondoskodni kell. Ilyenkor a növényt a felére vissza kell vágni, és a föld közelében szalmával kell takarni, hogy védje az erős fagyoktól.
