A robusztus formákat favorizáló művészeti irányzat az építészetben is jelen van és így néz ki.
Hallott már a brutalista művészetről? És hogy ez hogyan jelent meg az építészetben? Ha nem, a Dezeen.com vendégszerkesztője, az egyik legmenőbb építészeti blog, a F*ck Yeah Brutalism alapítója, Michael Abrahamson bemutatja önnek.
Abrahamson 11 kedvenc, de kevésbé ismert brutalista épületen keresztül segít meghatározni az ötvenes évek elején kialakult mozgalom lényegét. Szerinte a brutalizmus meglepően sokoldalú és maradandó értékű, de mivel nehéz szavakkal körülírni a szó valós jelentését, ezért jobbnak látta, ha Tumblr oldalán inkább vizuálisan érzékelteti a robusztus formákat átlátható funkciókkal egyesítő irányzatot. Íme a szerző favoritjai, a célszerűség kedvéért időrendi sorrendben!
Owen Luder: Eros House, Catford, London, 1960
Az 1928-ban született építész számos jelentős – és esetenként ellentmondásos fogadtatású –épületet tervezett az Egyesült Királyságban a hatvanas-hetvenes években. Luder legerősebb munkái azok a javarészt brutalista betonépületek, melyek szinte már minden szobrászati formától és dekorációtól egyaránt mentesek. Az építész egyik legelső aszimmetrikus elrendezésű munkája az Eros ház, amit Rodney Gordonnal közösen terveztek meg. A brit éghajlat, a gyakori, kegyetlen esőzések, valamint a nedves tél azonban nem kedvezett a betonépületnek, aminek homlokzatán rövid időn belül kopott szürke és barna esővíz okozta foltok jelentek meg. Művei fogadtatására jellemző, hogy ő tervezte többek között a több díjjal is kitüntetett Tricorn Központot is, amit a díjak ellenére a harmadik legrondább épületnek szavaztak meg Nagy-Britaniában.
Gino Valle: Zanussi-Rex irodaház, Pordenone, Olaszország, 1961
Az olasz készülékgyártó vállalat robusztus megjelenésű épületét az udinei származású építész, Gino Valle tervezte, aki a Velencei Építészeti Egyetemen tanulta ki a mesterséget. A több részből álló ipari épület egy közigazgatási központból, egy nagy ipari központból valamint egy északi tájolású teraszos irodaépületből áll, amelyből kiváló a rálátás a többi komplexumra is. A déli fekvésű utcai homlokzatot látszóbeton felülettel, üveges előcsarnokkal és zömök lépcsőkkel tette még modernebbé az építész.
Förderer, Otto, Zwimpfer: Általános Iskola, Aesch, Svájc, 1962
A szobrászként és építészként is ismert Walter Maria Förderer egyik legismertebb munkája a szülőhazájába tervezett katolikus templom volt. A svájci származású tervező kollégáival, Rolf Ottóval és Hans Zwimpferrel számos ismert épületet tervezett meg a hatvanas években. Ez a Basel közelében, egy svájci kisvárosban található általános iskola 1962-ben épült, és tökéletesen összefoglalja, hogy milyen stílusjegyek jellemzik a 2006-ban elhunyt építészt. Bár a tervező és partnerei nem fordítottak különösebb figyelmet a Svájcon kívüli építészetre, azért a fa és fém betétekben gazdag betonépület így is bekerült a The New Brutalism 1966-as évkönyvébe.
Alfred Neumann, Zvi Hecker és Eldar Sharon: Városháza, Bat Yam, Izrael, 1963
Első ránézésre kicsit nehéz elhinni, hogy ez az épület a brutalista építészet egyik legszebb példája, de a négyszögletes formájú, betonszerkezetes, geometriai kompozíciónak is beillő épület tökéletesen rezonált a hatvanas évek eleji angol-amerikai kortárs építészek munkáira. A felülről megvilágított, tetőablakos épületet többen is kritizálták távolságtartó, klausztrofóbiás jellege miatt, ahogy sokan hiányolták az ablakokat is az irodáikból az ott dolgozók közül. A tervezőtrió átriumos tetőablak megoldásait azóta már számos épületnél láthattuk az elmúlt évtizedekben, a futurisztikus városháza pedig akkora népszerűségnek örvend, hogy még postai bélyegre is rányomták a közelmúltban.
Sachio Otani és Taneo Oki: vallási központ, Tensho Kotai Jingu-Kyo Szekta, Tabuse, Yamaguchi prefektúrában, Japán, 1964
A neves japán építész, Sachio Otani 1946-ban szerzett diplomát a Tokiói Egyetemen, majd Kenzo Tange stúdiójában kezdte meg pályafutását, ahol többek között megtervezte a Hiroshimoa Peace Memorial Museumot 1955-ben. Nevéhez fűződik a Kiotói Nemzetközi Konferencia Központ is, melynek betonfalai és gerendázata a lemeztektonikára, illetve a hagyományos japán építészetre utalnak vissza. A Shinto vallás hívőinek épített modern épület valamelyest emlékeztet Deny Lasdun Nemzeti Színházára, de valójában jóval annak megtervezése előtt épült, ahogy később több építészt is inspirált Otani 1964-es formája és monumentalitása.
Ahrends, Burton, Koralek, Hittudományi Főiskola, Chichester, Anglia, 1965
A Hittudományi Főiskola erőd-szerű épülete mintha Le Corbusier Párizs külvárosában található Maisons Jaoul tervének egyfajta sztereoid változata lenne. Azonban jól mutatja azt is, hogy a brutalizmus időszaka alatt nemcsak monumentális intézmények épültek, hanem szerény és a hazai környezetbe viszonylagosan illeszkedő épületek is.
John Andrews, Scarborough College (jelenleg University of Toronto), Ontario, Kanada, 1963-1966
A számos díjjal kitüntetett ausztrál származású építész, John Andrews U-alakú gerincet formázó, koraérett mesterműve lenyűgöző példája a brutalizmus megastruktúrájának. Az, hogy a tervező még a harmincadik születésnapja előtt hozta össze ezt az épületet, csak még jobban növeli annak vonzerejét.
Emilio Duhart: ENSZ épület (jelenleg a Latin-Amerikai és a Karib-térség Gazdasági Bizottsága), Santiago, Chile, 1966
Ez a lista akár azt a címet is kaphatná, hogy mely épületek befolyásolták Le Corbusier kései munkáit: a santiagói épületről például kapásból beugrik a mesterChandigarhba tervezett palotája, valamint a La Tourette kolostora is. Duhart az éghajlati igényeknek megfelelően, a szeizmikus követelményeket és a helyi építési hagyományokat figyelembe véve tervezte meg az egykori ENSZ épületet, melynek egyik fő díszítőeleme az épületen belül található spirál formájú, csigaszerű épületrész.
John M. Johansen: Goddard Könyvtár, Clark University, Massachusetts, 1967
Az amerikai építészet egyik meghatározó alakja a hatvanas években került reflektorfénybe innovatív ötleteivel. A drámai hatást keltő, szabálytalannak tűnő elrendezést kapott könyvtár mellett nagy népszerűségnek örvend a mester másik remekműve, az Oklahoma Cityben található Mummers Theater is. A művész családban felnőtt Johansent egyébként nem más tanította a Harvard Egyetemen, mint a Bauhaus alapítója, Walter Gropius.
Ulrich Franzen: Alley Színház, Houston, Texas, 1968
A brutalista stílusban épült színházat éppen most újítják fel 50.000.000 dollárból Houstonban. A modern épület tervezője a háborút követő években Walter Gropius osztályába járt, ahol olyan sztárépítésszé vált osztálytársai voltak, mint például Im Pei, Ed Barnes, Paul Rudolph és Johansen. A német származású Franzen kiemelkedő művei közé sorolható még a Hunter College keleti és nyugati szárnyainak megtervezése,valamint a Philip Morris New York-i székhelye, aminek építése 1982-ben fejeződött be.
Shiv Nath Prasad: Shri Ram Művészeti és Kulturális Központ, Új-Delhi, India, 1969
Az indiai építészet első generációs modernista építésze valójában az Egyesült Királyságban tanult az ötvenes években, majd Új-Delhi vezető tervezője és várostervezője lett. A Bauhaus szellemi és formai irányát követő Prasadnak Le Corbusier volt a mestere, ahogy később tőle is sokat tanultak az Indiát modern színben feltüntetni kívánó építészek.
