Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Valamiért a gyártók szeretnek kibonthatatlan termékeket gyártani és a fogyasztókat szívatni. Más magyarázatot nem tudunk a legidegesítőbb csomagolásokra.
Mielőtt egy terméket piacra dobnak, természetesen sokszoros szűrőkön megy át, hogy kiderüljön, mindenben megfelel-e az előírásoknak, finomabb vagy jobb-e mint a versenytársai, és persze a megfelelő árat is meg kell találni. És persze ne felejtkezzünk el valami szép és figyelemfelhívó csomagolást is tervezni neki. Ugyanakkor a kibonthatósági tényező tesztelése mintha sok esetben elmaradna, így a fogyasztónak a boldog fogyasztás helyett jó adag bosszankodás és szentségelés jut a szétesett, szanaszét szóródott, kiömlött beltartalom miatt. Megmutatjuk, nálunk mik nyertek a kibonthatatlan termékek versenyén.
Konkrét termékekből is rengeteg található, de van ahol az egész termékcsoportot uralja egy típushiba, ezért kibonthatatlan a csomagolása, bármilyen gyártó is készíti és bármilyen áron is kínálja őket. Így ne feltétlen a márkát figyelje, hanem azt ahogy márkától függetlenül ragaszkodnak a gyártók a hasznavehetetlen egyencsomagoláshoz. Mintha egy kicsitel nehezebben leszaggatható nyitófület használni legalább olyan nagy feladat lenne mint megépíteni egy űrhajót.
Tej
Tejet kibontani művészet. Ha zacskós tejet vesz, azt utána soha többet nem tudja úgy lerakni, hogy ne csak a szerencsén múljon, nem borul-e fel (ó, az erre a piaci résre épült, borzalmas rondaságokat gyártó műanyag tejtartó-ipar!). Ennél is idegesítőbb a dobozos tej, ahol a kupak alatt még megbújuk egy kis fül, amit elvileg csak húzni kell, és akkor elvileg szépen kacskaringósan lejön a védőműanyag. Viszont mindenki tudja, hogy a gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a kis pöcök az első húzásnál a kezében marad (ami után már csak késsel feszegetve próbálhat hozzájutni a tejhez), rosszabb esetben annyira erősen meg kell rántani, hogy ha sikerrel jár, törölheti fel a fél konyhát a nagy lendülettől kilöttyenő tej miatt. Mindez különösen a reggeli kávé elkészítésekor idegesítő, hiszen joggal hiheti, hogy ez a nap már rosszul indult. Az egyetlen megoldás az a fajta kupakos tej, ami a kupak lecsavarásától átlyukadó védőfóliával van lezárva.
Tömlős sajt és májkrém
Ez az a termék, aminek valószínűleg sosem volt hivatalos kibontási módja, és aminek kibontása ezért márkától és ártól függetlenül igen bonyodalmas. A sajtok egyébként sem a szívünk csücskei, de a májasok sem jobbak. Az egyik lehetőség, hogy levágja a kis fém véget valamilyen késsel vagy ollóval - ekkor a sajt vagy éppen a májkrém egy része azonnal az asztalon landol. A másik, mikor megpróbál lyukat döfni a csomagoláson - és közben csak reménykedik, hogy nem a saját kezét szúrja át. Egy kis kupak, egy szalag, ami mentén kinyílik, vagy legalább valami útmutató, hogy a gyártó elképzelése szerint hogyan is kellene nekiesnünk ennek a csomagolásnak, igazán sokat segítene a helyzeten.
Tálcás felvágottak
Azok a szeletelt felvágottak, amik tácás csomagolást kapnak, néha az őrületbe tudják kergetni a vásárlókat. Az egy dolog, hogy amennyiben kicsit is maszatos vagy zsíros a keze, már meg se próbálja kinyitni, mert teljesen reménytelen. Viszont teljesen száraz kézzel is előfordulhat, hogy gyakorlatilag az első adandó alkalommal leszakítja a kis fület, hogy aztán szintén késsel vagy ollóval kelljen nekiesni a maradék fóliának. Mindezt megoldaná, ha csak egy kicsivel lenne nagyobb a tépőfül, hogy legalább meg lehessen fogni emberi méretű kézzel is, valamint ha jobban odafigyelnének a leragasztás/forrasztás erősségére, hisz akadnak jól nyithatóak is ebben a mezőnyben - ezekből tudjuk, hogyan is kellene működniük azoknak, amik mégse ezt teszik.
Gyümölcslé
A menőbb gyümölcslevek már kupakosak, de van az olcsóbb verzió (ahogy a tartós tejek közt is), ami a klasszikus téglatest formátumot erősítik, oldalán két is füllel, ami elvileg akár téphető is lehetne, de nem az. A valóságban ezeket sosem lehet úgy kinyitni, hogy ne lenne az asztal almaleves vagy éppen tejes.
Joghurt, tejföl, vajkrém és társai
Hasonló elven mint a tálcás felvágottak, a fedőfóliás-műanyagdobozos termékek többségét sem lehet normálisan kinyitni. Csak nagyon ritka esetben nem szakad be a fólia a letépés során, és akkor még nem említettük az a verziót, amikor már az elején a forrasztásnál adja fel a tépőfül. Ezek után már csak kés vagy kizárólag a körme segítségével tud hozzájutni a joghurtjához.
Konzervek
Mindegy, hogy milyen, és sajnos az is mindegy, hogy nyitófül van-e rajta, mert mindenhogy rémálom konzervet nyitni. Ha konzervnyitóval esik neki, akkor azért, mert azt sehogy sem lehet normálisan kinyitni, ha pedig nyitófüle van, annak az első dolga, hogy a kezében marad, és kezdheti a konzervnyitóval (lásd első verzió), vagy - ami még rosszabb - esetleg a nagykéssel. Külön élmény, a paradicsomsűrítmény, ami azon felül, hogy nehéz kibontani, még elég folyékony állagú ahhoz, hogy szépen be is terítse az egész konyhát, különös tekintettel a falakra, az egész konyhapultra és persze a ruhára.
Bármi, ami apró szemes
Valamiért a lencse, tarhonya, szotyi, vagy éppen a buláta, kölesgolyó és társai mind olyan csomagolásban érkeznek, amit lehetetlen anélkül kibontani, hogy az hosszában ne szakadna be és ne ömlene ki. Főleg akkor van bajban, ha nincs szüksége az egészre és szeretné eltenni későbbre, mert egy hosszában végigrepedt zacskót már semmilyen trükkel nem lehet összefogni és lezárni.
