Egy köpésre a Kerepesi út-Hungária körút dübörgésétől titkos zöld dzsungel rejt mesés műtermeket a Százados úti művésztelepen.
Petárdák durrogtak, üvöltözés zaja hallatszott be, a távolban villamosok és teherautók dübörögtek. Nagy volt a zaj, de valahogy az egész tompán szűrődött le ebben az elrejtett zugban, egyedül a petárdák robbanása talált utat a lombok között. Nem csoda, a Ferencváros megverte a Paksot, így a focicsapat biztosította az indulási jogát az Európa Ligában. Nagy nap volt ez a drukkereknek, de más szempontból is nagy nap volt. Ugyanis megtörtént az a kuriózum, hogy beengedték az egyszerű embereket is a közeli Százados úti művésztelepre, így a Nyitott műtermek rendezvénysorozat keretében mi is bejutottunk.
Budapest egyetlen olyan telepe ez, amely direkt művészeknek épült 1911-től. A telep házai műteremházak, magyarul olyan kertes- vagy ikerházak, amiknek van egy plusz helyiségük: egy-egy tágas műterem hatalmas, északra néző ablakkal. Szabó Noémivel, az egyik itt felnőtt, de már elköltözött művésszel beszélgetve paradicsomi állapotok rajzolódtak ki - a múltban. A jelen már más kérdés.
Szabó itt nőtt fel, itt élte gyerekkorát, egy olyan zárványban, ami egyedülálló Budapesten. A telep a Kerepesi út-Hungária körút saroktól egy köpésnyire található, körülötte ipari létesítmények, laktanya, irodaházak, 6-8 sávos sugár- és körutak, dübörgés, forgalom, kosz kavalkádja. Különösen nagy a kontrasztot ad a zöld őserdő hatalmas öreg fákkal, rengeteg növénnyel, a köztük megbúvó egy- vagy kétszintes házakkal, meg néha egy-egy elbotorkáló szakállas festővel vagy szobrásszal. „Ez a hely egy gyerek számára maga a paradicsom. Egy óriási területen, zegzugos helyeken a legkülönfélébb eltűnős játékot, számháborút, aszfaltrajzoló versenyt lehet véghezvinni" – mesélte gyerekkoráról Szabó.
Központ: A domb
Egy dombon állva beszélgetünk, mint mondja, ez volt a központ. Központhoz képest mindössze egy-másfél méter magas, csakhogy alatta gyakorlatilag egy második világháborús óvóhely található. A bejáratáról nem tudni, egyszer kb. 20 éve beszakadt valahol, de azt már kiöntötték betonnal. A gyerekek mindig is itt csoportosultak, itt csináltak bulikat, nagy tűzrakásokat. Maga a telep súlyos károkat szenvedett a háborúban, ekkor változott meg a képe is. „Régen kontyos tetős, egyforma épületek álltak itt" – meséli Szabó Noémi, és körülnézve még lehet pár ilyet találni. Azonban vastagon látszik, hogy kevés a forrás a telep szépen tartására, főleg a közös zöldfelületek, parkos részek nagyon elhanyagoltak, a kerteket ki-ki rendben tartja magának.
A terület a VIII. kerületi (azaz a józsefvárosi) önkormányzat tulajdonában áll, de nekik nincs elég forrásuk a rendbentartásra, pláne a felújításra. Néha jönnek közmunkások, akik kiszedik a gazt és füvet nyírnak, de ez még kevés. Az igazi megoldás a hatvanas évek utáni újbóli teljes renoválás lenne (az önkormányzat reakcióját ld. lenti keretes írásunkban). Főleg az óriási üvegablakokat kéne lecserélni, Szabó szerint „gyakorlatilag befúj a szél" ezeken. Néhány házon már látni hatalmas új, hőszigetelt műanyag ablakokat, de ezek méregdrágák, és a speciális méret miatt csak rendelésre készítik. Reményt azért táplálnak az itt lakók, a szentendrei telepet nemrég EU-s forrásokból újították fel.
Ki él itt?
A telepre bekerülni csak kihalásos úton lehet, aki ideköltözik, az gyakran egy életre tartó bérletet vásárol magának (ahogy egy művész fogalmazott, olyan ez, mint a pápaválasztás). Egy szakemberekből álló bizottság bírálja el üresedés esetén, hogy a portfolióval pályázó művészek közül ki kerülhet be a telepre. Persze akad olyan művész, aki nem él itt, csak a műterme van itt, de amúgy 25 házban laknak most. Szerencsére a Nyitott műtermek napja arról szólt, hogy a becsületkasszás házisütizés és borkóstolás mellett keresztül-kasul be lehetett járni a telepet, és egy rakat lakásba beleshettünk.
Az a megnyitón és a bejárás folyamán is kiderült, hogy a nagybányai vagy szolnoki művésztelepekkel ellentétben ez nem alkotó-, hanem lakóközösség. Sokféle stílust, eszmét és legfőképp technikát képviselnek az itt élő és alkotó művészek, és manapság már nem is alkotnak olyan szoros nagy baráti társaságot, inkább sok kis baráti kör kristályosodott ki. A művészek nagyrészt azt mondták, nincs mit túlmisztifikálni az itteni életen, ugyanolyan ezekben a házakban lakni, mint máshol, ugyanúgy vannak előnyök és hátrányok. A legtöbb lakás persze tele van könyvekkel és műalkotásokkal, bár a konyhák például sok házban balatoni nyaralói hangulatot árasztottak.
Más tészta a műtermeké. Buda Flóra a fiatalabb generációhoz tartozik, animációkat készít, így az ő műterme (amit amúgy fotós bátyja használ) két asztalból áll, amiken egy számítógép, egy nagyképernyős tévé és némi szabad felület van, ha neadjisten épp bábokat készítene egy stop motion filmhez. Káldi Katalin műterme tiszta, átlátható, rendezett, egy látogató egyenesen azt mondta rá szexistán: "Igazi női budoár". Bohus Zoltán üvegművész helyisége már egy ezermester garázsához hasonlít, mindenféle üvegmegmunkáló eszközökkel van zsúfolva. Szlávics László terme a csúcs, a művész fából és óraszerkezetekből készít szobrokat, ezért a műterme tele van óraalkatrészekkel, fa- és fémforgáccsal, fogaskerekekkel, óralapokkal. Sejtelmesebb megvilágítással kiváló horrorokat rendezhetnének itt.
Mekkora telek! Micsoda ingatlan!
A telep sorsával kapcsolatban megkerestük a VIII. kerület önkormányzatát is, akik kérdéseinkre a következőket írták: „a Százados úti Művésztelep, bentlakásos jellegéből adódóan egyedülálló Budapesten. A hazánk első művésztelepeként 1911-ben épült létesítmény Európa legrégebbi, folyamatosan működő művésztelepe. Kossuth-és Munkácsy-díjas alkotóknak, főiskolai rektoroknak, kiemelkedő művészeknek adott és ad otthont, illetve alkotóhelyet: egy 'művészfalu' a nagyvárosban. Ebből adódóan a Józsefvárosi Önkormányzat mindenképpen szeretné megtartani a művésztelep eredeti funkcióját." Az 1 milliárd forint értékű, fővárosi védettség alatt álló ingatlanegyüttes elbontására, szanálására nincs terve az önkormányzatnak, nem akarnak ilyet tenni.
„Az Önkormányzat nemrég rendbe tette a művésztelepen lévő parkot és a kaput is kicseréltette. A művésztelepen élő művészek véleményét is kikérte, hogy milyen rekonstrukcióra lenne szükség. Az igények alapján az önkormányzat egy nagyobb szabású felújítást is tervez. A művészek a művésztelep egyik leromlott állapotú, jelenleg nem használt épületének felújítását és közösségi-, illetve kiállítótérré átalakítását kérték. A megújult épület – az ott élők javaslatára – alkalmas lenne az alkotásra és határon túli magyar művészek fogadására is. A körülbelül 292 m²-es ingatlan megújítása hozzávetőleg 40 millió forintba kerülne. Az Önkormányzat még keresi a pénzügyi források lehetőségét" – közölte Józsefváros.
