A tabáni templom mellett bújik meg egy sárga épület. Előtte kőburkolat, hol a villamosok csilingelése, hol egy mentőautó hangja hallatszik. A kis téren pedig mintha megállt volna az idő. Pedig nincs ott semmi különös, virágok, pár asztalka, egyszerű székek, és egy felirat: Asztalka. Berke Márta üzlete ez, aki restaurátorként templombelsőket újított fel Szovátán és környékén, egészen addig, míg úgy nem gondolta, kicsit még tanulna.
Útja a MOME-ra vezetett, szerzett is egy doktorit. Eközben nyaranta Németországban dolgozott, egy farmon, ahol hetente kétszer-háromszor az volt a feladata, hogy süteményeket süssön. Szállodákba, kávézókba és a piacra is került a házi finomságokból. Megtanulta a szakma alapjait, de aztán inkább az irodai létet választotta. Eközben az albérletében vacsorákat adott, ma úgy mondanánk lakáséttermet üzemeltetett.
A desszertjeit ott is dicsérték, és egyre többen kezdték neki mondani, hogy miért nem foglalkozik ezzel. Nem volt az iroda rossz munka, csak rájött, az nem az ő világa, és elgondolkodott. Mi is az amit szeretne csinálni? És rájött. „Szeretek örömet szerezni, sütni, és szeretem a szépet. Egy cukrászdát szeretnék. Amitől kerek lesz a világ"
Ekkoriban indított a Budapest Bank egy nőknek szóló képzést, ahová elment, hogy megtudja, hogy a cukrászda mint ötlet egyáltalán működhet-e, üzleti szempontból. Azt gondolta, hogy nem látják majd benne a fantáziát, de nagy meglepetésére a trénerek lelkesnek bizonyultak.
„Akkor elkezdtem helyeket keresni, és közben úgy alakult, hogy a munkahelyem egyidőben szűnt meg azzal, amikor ezt a helyet megtaláltam." Nagyon sokáig kereste az igazit, egyszer az I. kerület honlapjára tévedt, ahol az állt: "Családias cukrászdának kiadó 45 négyzetméteres üzlet" Ezért ment el megnézni. Pályázott, leírta, hogy mit szeretne, hogy hogyan tervezte el. A legnagyobb meglepetés akkor érte, amikor kiderült, hogy övé lett a hely. „Emlékszem rá, hogy a kiadó helyiség megtekintése előtti nap kávés kekszeket sütöttem.Maradt valamennyi, és azt gondoltam, elviszem magammal. Tél volt, jéghidegben álltunk, én meg még a konkurenciát is megkínáltam, a teljes naivitás példaképe voltam" - mondja magáról. „Az is jó ebben a történetben, hogy nagyon sok barátom mellém állt. Az Asztalkában lévő asztalok például kölcsöndarabok. Aminél ülünk, az a szomszédomé" - mesélte, miközben fél szemmel azt figyeli, ki vágyik még egy kávéra, vagy egy szelet finomságra.
A velünk szemben lévő fotel szilágysági zsákvászonnal van bevonva. A gyerekkora egy része ott telt, így kötődött a kézzel szőtt anyaghoz. „Anyukám szerezte anyagot. Volt egy párja is ennek a fotelnek, az tűzpiros volt. Az első hétekben el is adtuk. Van egy vendégem, aki mindig kipróbálta, és egyszer azt mondta, ő 10 éve egy ilyen fotelt keres, honnan van ez? Elmeséltem neki, és hozzátettem, hogy eladó. Az alapkoncepcióm ugyanis az volt, hogy lesz egy bútorgaléria, ahol pörögnek a bútorok, és van mindig süti. Aztán rájöttem, hogy egyszerre egy lovat lehet megülni. Ha sütit sütünk, akkor azzal foglalkozzunk. A vendégem elvitte a bútort, és küldött másokat is. Most is itt van 5-6 névjegy. Van, aki bölcsőt szeretne, más polcot. Ha találok, szólok nekik."
A cukrászda belső kialakításánál az volt a cél, hogy otthonos legyen a hely, és abból kezdett el gondolkodni, hogy ki mit ajánlott fel, és ami van, azt hogy tudná egy közeggé alakítani. Szerette volna ötvözni a klasszikus világot és a letisztult formákat. A fehér az alap, és igyekszik szezonálisan változtatni a többi tárgyon. A kanapé, ha olyan az idő, kiköltözik a térre, ami szemet csalogató. Ez persze már tudatos koncepció. A csipke, a párna segít megújítani a dolgokat, az általa megálmodott módon felújított bútorok pedig hiába öregek, mégis frissek és modernnek hatnak.
A bejárat melletti másik helységbe kicsit klasszikusabb irányt találtak ki, köszönhetően néhány ajándékba kapott klasszikus vonalvezetésű asztalnak és széknek. A süteményválaszték limitált és napról-napra változik, általában gyümölcsös és csokis alapú finomságok is találhatók a pultban. Ez a hely nem lesz a paleósok törzshelye, bár szinte mindig van gluténmentes édesség, de ez itt nem a nyírfacukor és kókuszliszt fellegvára.
A tulajdonos koncepciója az, hogy minél inkább megtartsa egy-egy édesség eredeti ízvilágát. A változó kínálatban a lágyabb, krémesebb ízek vannak előtérben, de van itt igazi házi fagylalt, vagy egyszerű barackos-meggyes pite is. A konyhában variálják a süteményeket, ha találnak egy izgalmas édességet, akkor azon gondolkodnak, mivel lehetne még feldobni. Nincs túlbonyolítás, bevonat, csak az intenzív íz maga, legyen szó csokoládéról vagy málnahabról.
