Kevés gyalogos, nehézkes parkolás, szürke utcák. Fura helyen nyitott boltot Tóth Gusztáv, a régészből olívaszakértővé avanzsált üzletember, aki feleségével néhány éve vágott bele az olajüzletbe. A kis bolt tavaly december óta működik, és bár számos, menőnek számító étterembe szállítanak olívát, a házaspár úgy döntött, nem Budapesten, hanem a fővárostól pár kilométerrel arrébb, Pomázon nyitnak üzletet.
Az üzlethelységben működött már hentes, zöldséges, legutóbb talán ingatlanközvetítő, aminek az egyetlen öröksége a mélysárgára festett falak maradtak. Az alapkoncepció egyszerű volt: "amiért nem kell elmenni a boltba, azért ne menjünk el" - és ehhez tartották is magukat. A boltba vagy régi bútorok, vagy fillérekért építettek kerültek, a nagyi szekrénye is helyet kapott itt, a sok rétegnyi csúnya mázolás helyett maradtak a natúr, kissé kopott ablakkeretek. Ez utóbbi nem volt kis munka, sokat kellett égetni és vakarni, de a végeredmény jól illeszkedik a bolt miliőjéhez.
A bolt hátuljában található pálmafás műalkotás egy fáradt délután született, amikor a sárga borzalomtól igyekeztek megszabadítani a bolt falait. A végeredmény a "hogyan alakítsuk át hátrányunkat előnnyé" tipikus esete: a festék lekaparásával született izgalmas darabot már volt, aki hazavitte volna.
Tóth elmondása szerint sokat dolgoztak az üzleten, éjszakába nyúlóan próbálták kialakítani azt a stílust, amivel azonosulni tudtak, illik az olajokhoz, és még pénztárcabarát is. Fontos volt, hogy legyen gyereksarok, egyrészt mert a Tóth-Bárány házaspár gyereke is bent szokott lenni az üzletben, másrészt nem jó nyűgösen szaladgáló gyerekek között olajat kóstolni.
Nem volt egyszerű döntés, hogy pont Pomázon legyen a bolt, de a budapesti boltok bérleti díjai meggyőzték őket arról, hogy a Batthyányi tértől 31 percre lévő kisvárosba is ki fognak jönni a megszállott vásárlók. A koncepció az, hogy minőségi olajokat kínáljanak elérhető áron, és folyton keresik az új termelőket, akiknek a olajai mindkét feltételnek megfelelnek.
