Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nyolc nő, egy vallás, egy közösség, sok probléma: mindez egy női zsidó rituális fürdőben. A Vígszínház társulata október 8-án mutatta be a Pesti Színházban az izraeli Hadar Galron Mikve című darabját, amely egyszerre kavarta fel és nevettette meg a közönséget.
A Pesti Színház legújabb bemutatója első hallásra magában rejtette annak a veszélyét, hogy egy zárt vallási közösség mindennapi, ráadásul kizárólag nőkkel teli rituális helyszínén a nézőtől idegen történetet mutat meg. Olyat, amit komolyan bólogatva követ végig a közönség, de annyira távoli számára az egész, hogy nem kell vennie a fáradságot, hogy érzelmileg belehelyezkedjen.
Női egységben az erő
Szerencsére ez korántsem így történt: az izraeli Hadar Galron – aki maga is nő – darabja egy olyan ízig-vérig női történet, amely ugyan egy ortodox zsidó női közösség szabályokkal és elvárásokkal teli világába enged bepillantást, egyúttal viszont arra is rámutat, hogy vallási és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül a nők a világ minden táján hasonló problémákkal küzdenek.
A feleségek, anyák, barátnők és lányok sorsfonalai a zsidó nők rituális fürdőjében, a mikvében találkoznak, ahol a menstruáció után megmerítkeznek, hogy megtisztuljanak a házaséletre. És bár ez a mozzanat kétségtelenül a férfiakért, a velük való együttlét érdekében történik, a színpadon egyetlen férfival sem találkozunk. Nyolc nő talán soknak tűnhet elsőre, ám a Vígszínház társulatának legnevesebb színésznői tesznek arról, hogy rövidesen elfeledkezzünk a gárda egyneműségének bármiféle hátrányáról.
Humor és tragikum
Korábban készült interjúnkban az előadás egyik legkacagtatóbb karakterének bőrébe bújó Börcsök Enikő elárulta: a tévhittel ellentétben korántsem nehéz ennyi nővel együtt próbálni, sőt. A humort a tragikummal kifejezetten jó érzékkel elegyítő előadás gördülékenysége természetesen nagyban köszönhető Michal Dočekal rendezőnek, a prágai Nemzeti Színház igazgatójának, aki férfi létére az egyik legégetőbb kérdésnek tartja, hogy felszólaljon a nők elleni erőszak megállításának érdekében. Hozzáértését bizonyítja az is, hogy remekül sikerült kiválasztania a karaktereket életre keltő színészeket.
Batman, a nők megmentője és egy kivételes szereposztás
Eszenyi Enikőnek kifejezetten jól áll az övéiért, a védtelen nőkért már-már női Krisztusként (a darabban: „Batman”-ként) síkra szálló Shira szerepe – párhuzamként még a társulatot irányító igazgató is felsejlik a szemünk előtt –, de Börcsök Enikő cserfes, családcentrikus Estije is szerez jópár kellemes pillanatot.
A prímet viszont kétségtelenül Kovács Patrícia karaktere viszi, aki nagyvilági nőként, férje révén csöppen bele a megkötésekkel teli ortodox világba. A rengeteg tilalom – például se körömlakk, se hajkondicionáló – kiveri a biztosítékot a nagyszájú Mikinél, aki a férjének megfelelni akaró, ám egyben független nő megtestesítőjeként gyermeki ártatlansággal és őszinteséggel kérdőjelezi meg a merev, sokszor valóban érthetetlen szabályok létjogosultságát. (Az előadásban ezen kívül olyan remek színésznők láthatók, mint például Igó Éva, Pap Vera, Hegyi Barbara, Tornyi Ildikó, Stefanovics Angéla, illetve Tóth Orsi.)
A Pesti Színház előadásának díszlete (Jan Dušek) észrevétlenül rácsokká alakítja a fürdő falának színes csempéit, amelyek mögött, mint egy börtönben merítkeznek a szereplők. Meztelenségük nem csak a testi-lelki megtisztulás jelképe, egyúttal a kiszolgáltatottságot és tehetetlenséget is szimbolizálja. Aki egyszerre felkavaró és felszabadító színházi élményre vágyik, semmiképp sem nyúl mellé a Mikvével.
