Lappföld nevével sokunk feltehetően a Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal című elévülhetetlen örökzöld kapcsán találkozott először: Selma Lagerlöf 1906-1907-ben napvilágot látott meséje nem titkoltan azzal a szándékkal készült, hogy földrajztankönyvként szolgáljon. Lappföld elhelyezkedését látva pedig nem is árt, ha valaki rendet tesz a fejében található térképen, hiszen a tájegység nem egy adott országban, hanem Skandinávia északi részén, ezen belül is Svédország, Finnország, Norvégia és Oroszország területének egy bizonyos százalékán helyezkedik el.
Lapp helyett inkább számi
A néhány tízezres lélekszámú lapp nép önálló állam nélkül éli mindennapjait, a legtöbben (40-50 ezren) Norvégiában laknak. Bár nálunk, a köznyelvben – és számos más nyelvben – lappokként emlegetjük őket, ők ezt a megnevezést megalázónak érzik és a számit preferálják.
A számik egyébként az utolsó jégkorszak után Skandináviába, és a Kr. e. 4. évezredtől a Baltikum területére betelepülő, finnugor eredetű népességből származnak. És bár nyelvük a finnugor nyelvcsalád tagja, 10 nyelvjárásukkal náluk sokkal nagyobb nehézséget okoz egymás megértése, mint például a magyarok esetében.
A réntartó, aki horgászati-idegenforgalmi vállalkozó és kézműves egyben
A Néprajzi Múzeum legújabb – a (M)ilyenek a finnek? - Finnország magyar szemmel című nagyszabású kiállítás részeként megnyílt – kamaratárlata ennek a különleges népnek a kézművességét igyekszik megismertetni a látogatóval. A Duodji - Számi kézművesmunkák című tárlaton kiállított, egészen megdöbbentően aprólékos munkák egy réntartással és kézművességgel is foglalkozó horgászati-idegenforgalmi vállalkozó alkotásai: a számi kézművesség fortélyait Ilmari Tapiola az Inari Keresztény Népfőiskola kézműves-tanfolyamain sajátította el. 1974-től két éven át két másik finn számi kézművessel együtt a svédországi Jokkmokkban található Számi Népfőiskolán folytatta az okulást.
Az 1955-ös születésű szakember családi használatra és eladásra készített kézműves termékei egyszerűen néma megadásra késztetik a szemlélőt, hiszen a szabadkézzel rajzolt természeti motívumok és a nyírfába és rénagancsba vésett díszítőfaragások hihetetlen türelmet és fegyelmet előfeltételeznek. A szaruba karcolt, leheletfinom véseteket szénporszínezékkel teszi láthatóvá: a sötétkék minták félreismerhetetlenné teszik a számi kézműves-terméket mint brandet.
A számi-színek: kék, piros, sárga, zöld
Elég csak egy pillantást vetnünk a gyönyörűen megmunkált vajkésekre és a teljes egészében szaruból készült szövőkeretekre, hogy megjelenjen előttünk az a természetközeli, kivételes környezet, amelyben ezek a használati tárgyak készültek.
Ám nem csak a számik élőhelye sejlik fel a szemünk előtt, hanem az ősrégi motívumvilágnak köszönhetően egy évezredek óta alakuló kultúra szelleme is. A rendkívül cizellált, hihetetlen pontossággal kivitelezett, leveleket, csillagokat, fonatokat és napkorongot formázó faragások mellett a sámándobokról ismerős alakok is előbukkannak. A domináns színek a számi népviseletet idézik: kék, piros, sárga és zöld váltakozik.
A konyhában és a háztartásban használatos eszközök mellett külön figyelmet érdemelnek az ezüstből, csontból, szaruból és bőrből készült ékszerek, kiegészítők: a káprázatos melltűk és övcsatok pedig remekül beletehetők a tüneményes, nyírfából készült kincsesládákba és ékszerdobozokba. A számi kézművesség legjellegzetesebb darabjait felvonultató kiállítás november 28-ig látható a Néprajzi Múzeumban, ahol egyúttal érdemes végigsétálni a (M)ilyenek a finnek? című gigatárlat minden egyes termén.
