Az idei fesztiválszezonban hatásvadász trend a meztelenség a négy fal között. Az idei POSzT versenyprogramja ismert és kevésbé nagynevű színészeket vetkőztet pucérra, sokszor visszatérő humorfaktorként, a lelki pőreség helyett.
A versenyprogramok mellett 0-24 órás off-fesztivál fut, késői ebéd közben akarva-akaratlanul én is belefutok. Az építkező fesztivál és város réselői festik alá a zenét. A hangosítók lehengerlő munkájának köszönhetően óriási hangfalgyűrűbe zárva gyerekbirodalom a Jókai téren, üdítő közeg. MárkuSzínház, játék hidak és koncertek a családbarát kikapcsolódás off-programjai. Belépő nincs, szabad a tér, nem gondolkodok, estig egészen biztosan lelazít.
Az arcunkba mondott társadalomkritika nem csak verbálisan, hanem rendezői eszköztárban is bumeráng effektként tér vissza a sötétedéssel az életembe. Rezignáltan veszem tudomásul a sokadik előadás megtekintése után, de egyre nehezebben megyek el mellette. Szívesen felruháznám most magamat egy jól öltözött, lelkileg kitárulkozó darab élményével, de erre a mai Bodó Viktor rendezte Kockavetővel nincs túl sok esélyem. Mint kiderül a megtekintésére sem.
A színház belsejében a 3. emelet magasságában, a balett próbateremben a kinti 28 fok, 40-re szökik, erősen izzadok már a gondolatától is, hogy 1 óra 45 percet szünet nélkül hogy bírok majd ki. Hamar kiderül, hogy sehogy. A Művészbejáró előtt tipródó tömegben jó ritmusérzékkel a bejárati ajtóig jutok, ahol a rajongó tinilányok rutintalanságát kihasználva az első pótpárnás nézőhely várományosaként bebocsájtásra várok. Vagy a beígért (újabb) meztelen formák, vagy a levegőtlen tér nem vonz annyira, de a vehemens középiskolai irodalom tanárnő színre lépése tiszteletadásra kötelez és meghátrálok. 12 diákjának harcol ki megtekintési jogot, mire a lifthez érnek, már 40-re növekszik a számuk és végképp feladom. Holnap még játsszák, majd a pécsi színészekkel a művész büféből korábban felstartolok.
Többedmagammal a színház oldalában húzzuk meg magunkat. A Blöffben törzsvendégeknek kijáró privilégium a kérés nélkül kihozott hosszú lépés és a színházi közeg. Igaz, hogy a fővárosi celebek nem látogatják, de előadóművészben nincs hiány. A nem hivatalos off-helyszínen egy ismeretlen leánybúcsú fő attrakciójaként egy eddig méltán fel nem fedezett magánzó operettista énekelte el többszöri pálinkás nekifutásra teljes repertoárját, szépen hosszan kitartva. Társaságunk színházi szekciója (1db rendező, 2 színész és 1 komplett színház igazgató) tapssal honorálja a produkciót. Civil Off program performansszal - kiváló.
Levezetésnek rábeszélhető vagyok egy Cseh Tamás dalestre - Kaposvári Főiskola színész szak III. évesei. Belealvásra számítok, de óriási tömeget kapok még nagyobb megérdemelt tapssal. A sorok között Lovasi András, Rozs Tamás és Bereményi Géza. Feldolgozás profin képzett színészi hangokkal és néhol suta zenészi megoldásokkal. Ettől olyan igazi. Off vagy On, érdemes választani!
Fotó: Balogh Gábor és POSzT
