Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mellettem posztoló barátaimmal átnyálazzuk a versenyprogramot, tipp-mix szerű latolgatásba kezdünk. Egy több, mint 300 eseménnyel operáló rendezvény látogatása átgondoltságot és erőbeosztást igényel.
Ráhangolódásnak kávé a színház teraszán, enervált délután szomszédok közt. Egy asztallal és három korsó sörrel arrébb Trokán Péter és Fodor Zsóka ücsörög.
Első nekifutás: The Beach, Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka. A Kamaraszínház tere félig kizárva, intim közelségben ülünk a dobogón. Befelé menet szemfülesen kiszúrom a zsűritagokat, később még jól jöhet. Kivárásra játszok, pár nap múlva úgyis beléjük futok egy fröccs mellett a városban valahol, suttyomban levadászom majd az idei POSzT eszélyes tippeket. A darab erősen megoszt, hol Camus Közönyéből hallgatok monológokat, hol meg homokban fürdő szép, fiatal testeket nézegetek. Másfél óra egy anyagyilkossal és erős társadalomkritikával, értem én, de remélem ennél látok még erősebbeket.
Három hosszú lépésre a színháztól a Blöff felé vesszük az irányt, leöblíteni a kora nyári strand élményeket. Az első asztalnál helyi arcok, színészek persze ezek is. Pár pohár és a társaság tovább gyarapodik. Befutnak a színművészetisek, az egyetemi színházigazgató, egy asztal van, szék már nincs több, összegezzük a látottakat. Hajnaltájban vendégemmel a belvárosban hazaballagunk. S mert a POSzt mellé kvártély is jár, tompa fejjel elalváshoz befaljuk a reggeli maradékot.
folytatjuk
Fotó: Balogh Gábor
