Olyannyira, hogy viharos jégesőben is képes a szabad ég alatt megemlékezni kedvenc írójáról, ahogy ezt egy csapat elszánt stoppos tette az idei Nemzetközi Törülközőnapon. Extrém körülmények közt buliztunk.
Két hónapja tartó szervezés és több mint 400 részvételi visszajelzés után május 25-én, kedd reggel igen vidáman keltem fel. Egy év elteltével ismét megrendezhettük a Nemzetközi Törülközőnapot és ráadásul az idő is ígéretesnek tűnt. A napközbeni záporokat azzal magyaráztam, hogy letudtuk a rossz időjárást, este hétkor ragyogó napsütésben, vagy legalábbis naplementében ünnepelhetjük kedvenc sci-fi írónk, Douglas Adams emlékét.
A törülköző csillagközi szinten és májusban fontos
Természetesen ha Murphy nem lép közbe. De Murphy közbelépett, ez nála afféle belső kényszer.
No de kezdjük az elején. A Nemzetközi Törülközőnapot először 2001 május 25-én tartották meg Douglas Adams váratlanul bekövetkezett halála után pontosan két héttel. A Galaxis Útikalauz Stopposoknak regénysorozat írója tragikus hirtelenséggel hunyt el az év május 11-én, pótolhatatlan űrt hagyva rajongói szívében. Egyikük ezért úgy döntött, hogy emléknapot alapít, s mivel nem akart egy teljes évet várni, kijelölte a szomorú naphoz szinte legközelebb eső csütörtököt. Hogy miért csütörtök? A regény első fejezetében erre is megvan a válasz.
Azóta világszerte több országban tartják meg a neves eseményt, amelynek keretében a stopposok egész nap törülközővel a vállukon járnak-kelnek, legyen szó iskoláról vagy munkáról egyaránt. Mert a törülköző a lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos.
Ilyenkor a tudatlan tömeg természetesen furán néz a frottír kiegészítőben pompázó egyénekre, ha viszont két stoppos találkozik, abból általában összekacsintás, majd végeláthatatlan sztorizgatás, netalán Vogon versszavalás lesz. Ez utóbbi igen veszélyes, ám kihagyhatatlan hagyomány, a miértekről itt lehet tájékozódni.
Fotózás a múzeum tetejéről
A tavalyi sikeres rendezvény után Garami Gergely főszervező idén is hamar nekiugrott a projektnek. A Facebook adta lehetőséggel élve bő két hónapja elkezdte hirdetni az idei összejövetelt, amiben jómagam is segédkeztem. Amikor a résztvevők száma meghaladta a százat, rádöbbentünk, hogy ez más lesz, mint a 2009-es esemény, amikor pár tucatnyi lelkes stoppos futott össze a Deák téren.
Kedd délelőttre már több mint 400 stoppos jelezte vissza részvételi szándékát, mi pedig örültünk, hogy ennyire sikeres napot tarthatunk a Hősök terén. Még azt is sikerült megszervezni, hogy fotósunk a Szépművészeti Múzeum tetejéről készíthessen felvételeket.
Délután már szinte tűkön ültünk, alig bírtunk magunkkal, indulni szerettünk volna. Én személy szerint órákon keresztül csavarókkal a hajamban tettem a dolgom, no nem feltétlen a Törülközőnap miatt, inkább egy másnapi rendezvény okán. Hat órakor elindultam otthonról, dacolva csillagász ismerősöm figyelmeztetésével, miszerint a meteorológiai radarképek esőt jósoltak, mi több, Budán ő már hallotta is a dörgést. Egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy zöld gumicsizmát húzok, de aztán a szokás hatalma miatt vászontornacipőben keltem útra. Végzetes hiba volt.
{gallery}torcsi1{/gallery}
Fél hétkor már komor sötét felhők tornyosultak a Hősök tere felett s kisvártatva a zápor is megérkezett. Mit zápor, olyan erős jégeső és viharos szél támadt ránk, hogy csak csoda folytán maradt egyben apró zöld esernyőm. Alatta természetesen bőrig áztam, vászoncipőstől, törölközőstől, s a frizurámból sem maradt semmi. Húsz percnyi várakozás után pár fős csapatunk menedéket keresett a Műcsarnok épületénél, de töretlen kedvvel néztük a villámokat és vártuk az eső végét, hogy végre méltó módon ünnepelhessünk.
Aztán így is lett, a lemenő nap sugarai győzedelmeskedtek a fekete fellegek serege felett, s hét órakor a szélrózsa minden irányából ázott stopposok hada érkezett a tér közepére. Megkezdődhetett a várva várt ünneplés!
Boldogan üdvözöltük tavaly megismert társainkat, hisz akik Douglas Adams kapcsán találkoznak, azokat örökre összeköti valami. Természetesen elsőnek élőszoborból képeztük a 42-es számot, ami tudvalevőleg a válasz az élet, a világegyetem és minden kérdésére. Aztán megtartottuk a szokásos törülköző szépségversenyt, és a már említett Vogon versszavalást. A törülköző hajtógatóverseny sajnálatos módon elmaradt, mert a teret borító öt centiméter vizben senki nem akart térden állva ügyeskedni. Ennyire nem voltunk hősiesek.
{gallery}torcsi2{/gallery}
Eközben az időjárás alattomos módon ismét ellenünk fordult, így nem maradt más, mint fedél alá húzodni s elszopogatni pár Pángalaktikus Gégepukkasztót, aminek hatása olyan, mint amikor szétverik az ember agyát egy lédús citromszelettel, melyet vaskos aranytéglára erõsítettek.
Mindent összevetve, az 50-60 résztvevő egyöntetű véleménye az volt, hogy a 2010-es Nemzetközi Törülközőnap remekül sikerült. Persze, jobb lett volna, ha legalább 300-an vagyunk, mint a spártaiak, és nem csuromvizesen tocsogva hallgatjuk meg a Vogon kapitány versét, miközben a tér fölött tündöklő dupla szivárványt csodáljuk. Erre a napra viszont jobban fogunk emlékezni. Azok is, akik dacolva a másnapi vizsgával még a messzi Érdről is eljöttek, mert fontos nekik Douglas Adams emléke, és azok is, akik félig megszáradva kockáztak és hörpintgették italukat a vendéglőben a világ végén.
Mert Douglas Adams olyan sok jó pillanatot szerzett és szerez nekünk folyamatosan, hogy pár csepp eső sem riaszthat el a megemlékezéstől. Aki még nem tette meg, feltétlenül olvassa el Arthur Dent, Trillian és Zaphod kalandjait, s jövőre tartson velünk. Azután garantáltan másképp fog nézni a törülközőkre, és vigyorogva emeli majd fejét a 42-es szám hallatán.
Fotó: Boncók Dániel
