Skandináv nyelveken Gunnar Baysson. Angolul viszont Simon Baker. Vagy Patrick Jane. De ez a Jane férfi, viszont a mellé adott Tarzan - nő. Bonyolult? Tessék tévét nézni. Amúgy is igen divatosak manapság a mentalisták, akiket jó szívvel nem lehetne sem illuzionistának, sem bűvésznek, sem természetfeletti képességekkel megáldott embereknek nevezni. Itt és most nem érdemes elemezni, mi is az egész jelenség lényege, a legjobban azt tesszük, ha az ilyesmit egész egyszerűen show-műsornak tekintjük, és eszerint bánunk vele.
Van mentalevél, mentacukor, mentalikőr meg mentalista, ez utóbbi hetente is van, az RTL Klubon, kedd esténként, mint szoftkrimisorozat. Az első részt némi fenntartásokkal várhatta a szkeptikus közönség, aki csak a saját szemének hinne, ha tehetné, aztán megnyugodhatott, és hátradőlhetett a fotelben - szerencsére szó sincs mindenféle pszichikus nyomozózsenikről, akik fekete kakas véréből állapítják meg, ki szúrta hátba traktorféltengellyel a kötéltáncosnőt. A sztori csavarosabb.
Patrick Jane (Simon Baker) kiábrándult mentalista, megfáradt svindler, aki egy családi tragédia miatt feladja a jól menő praxist - lám, arrafelé nem egyik napról a másikra élnek az emberek, még a szélhámosoknak is vannak tartalékaik - és egy ki tudja, miképpen verbuválódott nyomozócsapathoz szegődik, hogy megvívja harcát a Gonosszal. Ezekhez a csatákhoz mindig visznek stábot és kamerát is. Mármost Jane elbűvölő modorú úriember, olyan tenyérbemászó képpel, amitől minden nő érez némi bizsergést, és minden nyolcadik kerületi kocsmában felpofoznák öt perc alatt. Ez még nem lenne baj, senki sem tehet a génjeiről, az úriembert a hölgyek a külseje miatt szeretik, az urak viszont azért, mert szépen, lassan, a sorozat folyamán elárulja a szakma kulisszatitkait. Hát bizony a mentalizmus alig-alig használja a különleges képességeket - annál több benne a logikai- és bűvésztrükk, az ügyesen alkalmazott fizika, pszichológia és elektronika. Használják a hipnózist és az internetes adatbázisokat egyaránt. De ne tessék felháborodni. Aki lepenget bizonyos összeget, hogy megtekintsen egy ilyesfajta showműsort, az igenis jól fog szórakozni a pénzéért. Azt pedig senki sem gondolhatja komolyan, hogy ennyiért feltárulnak előtte a természet rejtett titkai. Senki se nevezné Rodolfót csalónak, csak azért, mert nem varázsló. Az pedig - mint a sorozatban is látható - ha ezeket a stikliket rossz emberek ellen vetik be, átejtik őket és érdemeik szerint rács mögé is kerülnek, kifejezetten tiszteletre méltó vállalkozás. Természetesen a valóságban ezek a technikák ritkán kerülnek alkalmazásra, akkor is megrekednek a kísérletezés szintjén - emlékszünk még szegény Farkas Helga esetére, az ő holttestét is ezer helyen látták mindenféle parafenomének, tekintet nélkül a család érzéseire.
Jobb tehát, ha Jane mester módszereit játéknak tekintjük, szórakoztató mutatványnak, amúgy kedd esténként. Annak nem is rossz, bár a forgatókönyvre ráférne némi abszurd humor, a főszereplőre pedig némi karakter. Ugyanis a Mentalista tipikusan egyszereplős mese, Patrick körül bonyolódnak a dolgok, nélküle nincs sztori. Ehhez képest alig vannak jellemvonásai, amolyan átlagamerikai szép- és jófiú, aki szeret egy kicsit rosszalkodni. Hol van ez dr. House velőtrázó pikírtségéhez, zsenialitásához, alkoholizmusához és gyógyszerfüggőségéhez képest? A női főszereplő, Teresa Lisbon sem éppen egy Lady Macbeth, bonyolult motivációs rendszerrel és lelki csűrcsavarokkal: ő bizony csak roppant önfejű és erőszakos. Hogy mellé egészen jól néz ki, az egy amerikai krimisorozatban természetes - ahhoz, hogy ronda embereket tegyünk meg főszereplőnek, kell némi bátorság és kreativitás. Ami viszont hiányzik egyelőre az alkotógárdából - szóval nem ártana nekik egy kis átszervezés.
Mindent összefoglalva, a Mentalistát üzleti zsenik találhatták ki, akik egyszerre akarják megfogni a misztika híveit és a szkeptikus szabadgondolkodókat, ráadásul némi sikerrel teszik ezt. Szórakozásnak nem is rossz, csak az ég szerelmére, úgy ne járjunk, mint a minap egy magyar mentalista, aki nagy nyilvánosság előtt világításra késztette a kikapcsolt neoncsövet. Csoda - hörögte a bulvársajtó. Nem az - a kikapcsolt neoncső mindenkinek világít, ha a végei le vannak szigetelve és nem túl régen járt benne áram utoljára. Tessék kipróbálni: kapcsolják ki, várjanak egy keveset, míg kihűl, oltsanak el minden egyéb világítást a helyiségben, és óvatosan érintsék meg az üveget. Ha egyenes csőről van szó világítani fog, halványan, zöldesen. Fluoreszkálni.
Tetszik látni, mi is mentalisták vagyunk. Mindannyian.
