Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az ember általában akkor ír valamiről, ha bejön neki vagy nagyon nem, de ebben az esetben, be kell vallanom, az a furcsa indok mozgat, hogy... nem értem. Vagy tényleg nem stimmel valami, vagy az egyik lakó LSD-vel dúsítja a ház vízkészleteit és ettől tűnik szürreálisnak a világ.
Az történt, hogy jött egy e-mail a szerkesztőség címére. Arról értesített, hogy olyan dolog történt kis hazánkban, amilyet még nem látott a világ. A közlemény a példa nélküli kezdeményezés fordulatot használja, és tényleg az. Essünk túl rajta: zenés-táncos produkció az... adózásról.
Nem lenne nehéz dolgunk, ha szépen besorolna az utóbbi években burjánzó vállalati-himnusz vonulatba. Ehhez azonban be kellene tartania bizonyos tartalmi, formai és kivitelezési elveket, hogy felismerhessük, miről van szó, elküldhessük cc-ben az ismerősöknek, és megnyugodhassunk a világ rendeltetésszerű működését illetően. De ez teljesen összekavar. Tetszetős honlap, profin megcsinált zene és koreográfia, tehetséges táncosok. Szóval megy ez a mérhető színvonalon előadott dolog, akár egy jobb reklámklip, de a zene alatt egy hang (természetesen ritmusra és jól keverve) olyanokat mond, hogy munkabér, egykulcsos adó, eva, eva, revízió.
A produkciót publikáló honlap jó érzékkel olyan menüponttal nyit, amely szinkronban van az ember lelkében felharsanó kérdéssel: Miért???
Azt írja a sajtóközlemény, a BDO Forte könyvvizsgáló, adó- és pénzügyi tanácsadó cég azért is támogatta ezt a produkciót, hogy változtasson az adózással kapcsolatos negatív attitűdökön. Világos, az apehosok mindig szürkében járnak, lehangoló az egész bagázs irodástul, ami miatt utálunk adózni... ha ellenben dalolunk róla és jól designoljuk, akkor adózni nyilvánvalóan öröm lesz mindnyájunknak. Hát még egy jó kis tanácsadó céggel a hátunk mögött.
Szeretném halkan megjegyezni, hogy az emberek többségének azért romlott el az adómorálja, mert ismernek valakit, aki látott már közbeszerzést.
A magam részéről mindenesetre várom az egészségbizniszben nyomuló cégek válaszát a jelenségre. Jó lenne egy olyan kompozíció, amely vakbélműtét, intubálás és foghúzás tételekkel hozza közelebb szívünkhöz a magyar egészségügyet.
Szóval itt van ez a dolog. Mint női magazin, nem hagyhatjuk említés nélkül, milyen jól mozognak a táncosok (Szentirmai Zsolt, a Rómeo és Júlia című musical egyik főszereplője és Anda lászló, a Megatánc döntőse). Össze van rakva, a koreográfiáért Papp Timi (többek között a Szombat esti láz koreográfusa) felelt, Weichinger Kálmáné a zene, sőt, már remixeli a művet Dj Dominic és Spigi Boy.
Itt vagyok lefagyva egy ideje, de azt hiszem, végre sikerült döntenem.
Én mellette vagyok. Egy pénzügyi tanácsadó cég elköltött egy kis lóvét, felfoghatjuk a művészek támogatásának, Rembrandt is városi elöljárók és amszterdami üzletemberek portréit festegette kieső idejében.
Arról nem is beszélve, hogy az egész olyan, mint egy zen haiku. Csak meg kell látni benne a létezés alapvető igazságát: a tejszínhabos fagyi és az adórevízió ugyanaz.
Azt az érzést pedig, hogy a jelek szerint valamit nem értek a világból, úgyis kezdem megszokni.
